Karrier és/vagy család címmel előadást tartott Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője, a mozgalom elindítója. Később a meghívott vendégek: Lackfi János, költő, Molnár Tamás, vízilabdázó, Nagy-Kálózy Eszter, színművésznő, Nagy Tímea, olimpiai bajnok párbajtőröző, és Korbuly Krisztián, az Arkon Zrt. vezérigazgatója folytatták kötetlenül a beszélgetés az alábbi témáról.
A megközelítésekben kulcskérdés a „gyermekhez való jog”.
Mivel a ma születő gyermekek a jövő zálogai, más szavakkal „közjószágok” (Andorka Rudolf), hiszen ők jövőbeli munkavállalók, jövőbeli hozzájárulásuk a nemzeti jóléthez mind gyermekeseknek, mind a gyermekteleneknek jövőbeli előnyökkel jár, ezért legitim kormányzati és társadalmi cél annak elősegítése, hogy a kívánt, tervezett gyermekek megszülessenek. Meg kell keresni és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek ezt a szándékok megvalósításának útjában állnak.
Ebben kulcsfontosságú:
§ a család ÉS hivatás összeegyeztethetősége (meg kell szüntetni magasabb végzettségű nőkkel szembeni negatív diszkriminációt, hogy ne veszítsék el a hivatásukba fektetett erőfeszítéseiket sem, miközben megszületnek a tervezett gyermekeik )
§ a gyermekesek anyagi terheinek enyhítése
A beszélgetés során elsősorban az első kérdéskört járjuk körül, meghívott vendégeinket erről a témáról faggatjuk.
I. A család ÉS hivatás összeegyeztethetősége megteremtésében a társadalom különböző szereplői vehetnek részt:
§ hangsúlyozni kell munkaadók szerepét, a (kis)gyermekesekkel szembeni negatív előítéletek megváltoztatásában
§ a munkavállalói oldal szereplőinek ki kell alakítani egy olyan stratégiát, amely fokozottan veszi figyelembe a fenti problémát,
§ a kormányzatnak nagyobb részt kell vállalnia a munka és család összeegyeztetésének elősegítésében, a valós részmunkaidős foglalkoztatás megteremtésében, a gyermeket vállaló fiatalok lakáshoz jutásának támogatásában, a több generációs családok közeli lakhatásának elősegítésében
§ a férfiaknak a családi feladatok ellátásában,
§ a témával foglalkozó kutatásoknak tájékoztatni kell a résztvevőket a dilemmákról, eredményekről, megoldási javaslatokról
II. Mit lehet tenni a kényszer szingli lét ellen?
Fiatalok társkeresésének és társtalálásának segítése, ma Magyarországon családot és gyereket szeretne a túlnyomó többség. Egyszerre kell világossá tenni, hogy mind a túlidealizálás, mind pedig a negligálás akadályozza, hogy tartós párkapcsolatok alakuljanak ki.
III. Az otthoni gyermekgondozás legyen elismert társadalmi tevékenység!
Ez a munkanélküliség csökkentésében is fontos lehet nagyszülők, otthoni gyermekgondozók szerepének elismerése.
IV. A keresztszülőség fontosságának újraélesztése
A modern társadalmakban járványszerű jelenség a kényszerű gyermektelenség, a reprodukciós zavarok, kérdés, hogy hogyan segíthetik a gyermekes családokat azok, akiknek nincsenek saját gyermekeik.
V. A közbeszéd tudatos megváltoztatása
Ez elsősorban a politikumot, közszereplőket, orvostársadalmat stb. érintené, pl. "terhes" helyett "várandós". A média felelősségének kérdése.
VI. A kitolódott házasodási-gyermekvállalási életkor
Hogyan lehetne lejjebb hozni, de legalább a 30-as évek alá? Felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok gyermekvállalásának támogatása.
VII. A nők "szabdaltabb" életciklusai
Hogyan lehetne jobban segíteni a ki-belépési pontokon?
2009. december 10., csütörtök
Népesedési kerekasztal 2009.06.18
Válságban a gyermek a legbiztosabb támasz
Sajtóhírek a 2009.06.18-i kerekasztalról, kapcsolódó cikkek
Beszámoló az alakuló ülésről (www.noilapozo.hu)
A gyerek nem váltható pénzre (www.eletmod.hu)
A fiatalok gyermeket szeretnének(!?) (www.infovilag.hu)
Három testvér (Magyar Nemzet Hétvégi melléklet, 2009.06.27.)
Felélhetjük a jövőnket a tűzoltásban (www.origo.hu, 2009.05.08.)
MEGHÍVÓ2009. június 18-án (csütörtök) 14.30-tól a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet könyvtárában (1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. XX. emelet) „Válságban a gyermek a legbiztosabb támasz” címmel kerekasztal megbeszélést szervezünk. Országos mozgalmat szeretnénk útjára indítani a kívánt, tervezett gyermekek megszületésének támogatására: – hogy annyi gyerekünk lehessen, amennyit szeretnénk, – hogy legyen kiben bíznunk akkor is, ha a magunk erejében már nem bízhatunk, – hogy derűsen öregedjünk meg, – hogy ne csak a bankokba, hanem gyermekeinkbe is befektethessük a pénzünket, A magyar népmesék üzenete: a három királylány, három királyfi, a három gyermek mentheti meg az országot. Ehhez a közös célhoz kérjük a médiumok munkatársainak, a civil szervezeteknek és minden, a céljainkkal egyetértő barátunknak a támogatását, ötleteit, segítségét. A mozgalom honlapja: www.selye.hu/haromkiralyfi.html Felkért hozzászólók: Ádám Szilvia Benkő Ágota Boldizsár Ildikó Kopp Mária Pongrácz Tiborné Hüttl Marietta Pulay Gyula Székely András
Összefoglalás
Válság idején megalapozhatjuk a jövőnket:támogassuk a kívánt, tervezett gyermekek megszületését
Kopp Mária
Egyetlen Európai Uniós tagállamban sem romlott olyan nagy mértékben a szociális esélyegyenlőség 2006 és 2008 között, mint Magyarországon, és ebben az igen rossz demográfiai helyzet is komoly szerepet játszik. Ugyanakkor Magyarországon a fiatalok még ma is sokkal több gyereket szeretnének, mint ahányan megszületnek. Ez különösen igaz az érettségizett vagy magasabb végzettségű fiatalok esetében. A társadalomnak alapvető érdeke volna, hogy mindent megtegyen a kívánt, tervezett gyermekek minél korábbi világrahozatalának támogatására, miközben nem hagyja veszni a nők tanulásba, képzésbe fektetett energiáit. A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt, vagy a pályájuk legelején tudnak gyermeket vállalni. A válság lehetőséget teremtene arra, hogy a munkanélküliség helyett a kívánt, tervezett gyermekek megszülethessenek, ebben kellene minden lehetséges módon támogatni a családokat. A francia családmodellben a három gyermekes családok kiemelt támogatásával tudták megfordítani a demográfiai krízist. A kerekasztal keretében a mesék archetipikus bölcsességétől a közgazdasági érvekig tekintjük át a mai magyar társadalom előtt álló kihívásokat a három királylány, három királyfi mozgalom indító eseményeként.
A gyermek még mindig a legfontosabb érték
Pongrácz Tiborné
A romló demográfiai helyzet, az alacsony születésszám ellenére a párok, a családok még ma is csak gyermekkel tudják elképzelni a jövőjüket, az életüket. A magyar társadalom európai viszonylatban is kiugróan magas gyermekcentrikus beállítottsága éppen a gyermekvállalási tervek meghiúsulása, realizálatlansága miatt félő, hogy változni, csökkeni fog. Különösen nagy veszélyt jelent a gyermekvállalási kor kitolódásával összefüggésben a véglegesen gyermek nélkül maradó nők arányának várható megemelkedése, amely a gyermekkel kapcsolatos értékrendet módosíthatja és végső soron a tudatos gyermektelenség megjelenéséhez vezethet.
Emelhetik-e a szabályzatok (policy-k) a születési arányt?
Ádám Szilvia
A születési arány (azaz az élve született csecsemők száma a teljes populációhoz viszonyítva) gazdasági válság idején világszerte csökken, gazdasági fellendülés esetén pedig nő. A csökkenő születési arány következménye egy circulus vitiosus, vagyis a kevesebb leánygyermek születése tovább csökkenti a születések számát, aminek a populáció rohamos csökkenése az eredménye. Ezt a circulus vitiosus-t nagyon nehéz megfordítani. A születési arány csökkenésének számos következménye közül megemlítendő az öregeket ellátó, róluk gondoskodó fiatalkorú népesség csökkenése, a közpénzalap rohamos csökkenése (pl. az öregedő népesség egészségügyi ellátásának drágulása, vagy a nyugdíjak számának növekedése miatt), a munkakorú népesség csökkenése, a lakossági megtakarítások csökkenése. Ez az „új” generáció pedig csak annyi gyereket szeretne vállalni, amennyit szüleik vállaltak, vagyis sokkal kevesebbet, mint a nagyszülők generációja. Ezt a szociológiai folyamatot vagy circulus vitiosus-t megállítani vagy megfordítani majdnem lehetetlen. A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet ezt a folyamatot lassítani. Családbarát kormányzati/ágazati/szervezeti szabályzatok megalkotása és konzekvens megvalósítása csak egy példa a születési arány csökkentésében. Ezek a szabályzatok nagyon sokrétűek lehetnek, pl. törekedhetnek arra, hogy növeljék az anyák lehetőségeit fiatalkorú gyermekeik otthon történő ellátására, növeljék a gyermeket ellátó intézmények számát, a férfiak gyermeknevelésben vállalt szerepét (apasági szabadság bevezetése a „kapd el vagy elveszted”-elv alapján), a pénzügyi juttatásokat, valamint csökkentsék az adóterheket. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a kétgyermekes családok 15%-ponttal kevesebb adócsökkentő juttatásban részesülnek, mint azok, akiknek nincs gyereke. A két csoport között nincs különbség Görögországban, Lengyelországban, Új Zélandon, ahol a születési arány nem csökken rohamosan. De a családbarát szabályzatok megalkothatók és megvalósíthatók munkahelyi szinten is (pl. a flexibilis vagy részmunkaidős foglalkoztatás bevezetése). A 16 OECD ország körében folytatott több mint 20 évre visszamenő vizsgálat azt mutatja, hogy akkor magas a születési arány, ha magas a családok gyermekek után kapott készpénzbeni juttatása, magas a szülési szabadság alatti juttatások szintje, magas a nők munkaerőpiaci részvétele, magas az óvodába, bölcsödébe adott gyerekek száma, illetve magas a részmunkaidőben dolgozó nők száma. A tudományos adatok szerint a születési arány akkor alacsony, ha a munkanélküliség magas, a férfiak és nők közötti bérarány magas, illetve ha a nők nehezebben tudnak visszajutni a munkaerőpiacra.
A sikeres munkavállalásra felkészítő nagycsalád(Kompetenciák, amelyek nagycsaládban sajátíthatóak el leginkább)
Pulay Gyula
Hol lesznek a jövő munkahelyei? A legnagyobb arányban a személyes szolgáltatások területén. Az oktatási, gyógyítási, ápolási, művészeti tevékenységek termelékenysége ugyanis – éppen azok személyes jellege miatt – csak lassan emelkedik. Ugyanakkor a népesség elöregedése, a fogyatékkal született csecsemők és a súlyos beteg emberek életesélyeinek javulása, az egész életen át tartó, egyre intenzívebb tanulás kényszere, a szabadidő megnövekedése, az egészséges életmód felértékelődése jelentősen megnöveli majd a személyes szolgáltatások iránti szükségletet. Egy olyan gazdaság, amely a dolgozni akarók több mint fele számára a személyes szolgáltatások területén ad munkalehetőséget, szolgáló társadalmat feltételez. Egy olyan társadalmat, amelyben az emberek többsége azt tekinti karriernek, szakmai önmegvalósításnak, ha személyesen tanít, gyógyít, ápol, segít, egyszóval szolgál másokat. Szolgáló társadalom létrejötte elképzelhetetlen olyan emberek tömegei nélkül, akik önként (szabadon) döntenek a másik ember, gyakran a leginkább rászorulók szolgálata mellett. Gyermekeinket arra kell nevelnünk és felkészítenünk, hogy élethivatásuknak válasszák a másik ember szolgálatát.
Az öngondoskodás ősi, egyedül megbízható formája
A gyermeknevelés, mint anyagi, erkölcsi és lelki befektetés
Székely András
Az ember egyik legalapvetőbb gondja, tevékenysége a jövő, a saját jövőjének biztosítása. Míg évezredeken keresztül a jövőt a család, a gyerekek jelentették, addig mára ennek az alapvető közösségnek a szerepét az öngondoskodás hazug jelszavára hivatkozva átvették a virtuális közösségek, a különböző pénzügyi intézmények, befektetési formák. A mostani válság nagyon jól mutatja, hogy ha a személytelen, valójában öncélú pénzvilágban bízunk a család helyett, akkor a végén két szék közt a padlóra eshetünk. Se pénz, se család, csak a hitelek maradnak. Bíznunk kell a családban, mint befektetésben, amely visszahozza nem csak az anyagi, hanem az erkölcsi, lelki, szellemi, befektetéseinket, fáradozásainkat. Ehhez azonban a családtervezést biztonságossá kell tenni, garantálni kell, hogy a napi apró nehézségek, a tanulmányok, a munka, a jó értelemben vett karrier, a siker a gyerekek mellett is megvalósítható legyen, akár nőnek, akár férfinak születtünk. Emellett a családot, a nevelést egyenrangúvá kell tenni a munkahelyi karrierrel, és így szabad döntést adni mindkét nem kezébe, hogy életét hogyan tervezze el, már egészen fiatalon, akár az egyetemi évek alatt.
Személyes felelősségünk van a családok, a megszületett és a születendő királyfik és királylányok sorsáért.
Benkő Ágota
Nem várhatunk a politikai döntésekre, melyek szélfútta nádszálként viselkednek. Személyes felelősségünk van a családok, a megszületett és a születendő királyfik és királylányok sorsáért. Ma Magyarországon az összes gyermek közel 30%-a a három- és többgyermekes családokban nevelkedik. A családoknak a nagycsaládok mindössze 3-4%-át teszik ki. „A nagycsaládos életforma egészében és tagjaira nézve külön-külön is sajátos állapot. A több gyermek elfogadása és nevelése nemcsak a gondok szaporodását jelenti, hanem a családtagok harmonikus együttélésén keresztül sok örömet és bizalmat, szeretetet vált ki az érzelmileg gazdagabb, szociálisan érettebb, felelősségteljesen élő és cselekvő gyermekekből. Azonban a szűkös anyagi javakkal történő gazdálkodás, a zsúfolt lakáskörülmények sok lemondással járnak, állandó alkalmazkodást, a testi-lelki tartalékok állandó mozgósítását igénylik. S bár e családok sokat merítenek lelki és közösségi erőforrásaikból, a tágabb környezet, a helyi közösség és a társadalom együttérzése, anyagi támogatása nélkül olyan nehézségekkel találkoznak, amelyek a szükségesnél jobban megterhelik őket. A társadalomnak demográfiai érdekein túl, mint a legfontosabb értékek hordozóját is meg kellene becsülnie a nagycsaládot, ezért nemcsak a gyermeknevelés költségeihez kellene jobban hozzájárulnia, hanem a nagyobb erkölcsi támogatás mellett példaértékűnek kellene tekinteni a tudatosan vállalt nagycsaládos létformát.” (Pauka Tibor – Tóth Ildikó: A nagycsaládosok életmódja és körülményei, 2002)
A három gyerek mesei modellje
Boldizsár Ildikó
A "hármas" számnak nemcsak a népszokásokban, rítusokban és népmesékben van nagy jelentősége, hanem az emberi gondolkodásban is: háromszor kell valamit ismételni, hogy a kívánt eredmény bekövetkezzék, s a cselekvés a befejezettség, a teljességgel megáldottság érzésével párosuljon. A legtöbb tett a harmadik fázisban kulminál és ér véget, ami után új dolgok vehetik kezdetüket. Ez az egyik oka annak, hogy a magyar népmesékben a harmadik gyerek az, aki megold olyan problémákat, amelyeket addig nem sikerült. Vagyis a "harmadik gyerek" nem más, mint a jövő, a folytonosság, a teljességgel megáldottság záloga. Ezt az archetipikus bölcsességet lehet újra élővé tenni a társadalomban a mesék segítségével.
"A legidősebb fiam hozott arany falevelet, de az ellenség el is vitte; a középső fiam hozott mindenféle drágakövet, egy egész hajóval, azt is elvitte az ellenség. Te csak egy pálcikát hoztál, édes fiam, s lám ezzel megmentetted az országomat, áldjon meg a jó Isten!"
További információ: Székely András (szekely@selye.hu)
Sajtóhírek a 2009.06.18-i kerekasztalról, kapcsolódó cikkek
Beszámoló az alakuló ülésről (www.noilapozo.hu)
A gyerek nem váltható pénzre (www.eletmod.hu)
A fiatalok gyermeket szeretnének(!?) (www.infovilag.hu)
Három testvér (Magyar Nemzet Hétvégi melléklet, 2009.06.27.)
Felélhetjük a jövőnket a tűzoltásban (www.origo.hu, 2009.05.08.)
MEGHÍVÓ2009. június 18-án (csütörtök) 14.30-tól a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet könyvtárában (1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. XX. emelet) „Válságban a gyermek a legbiztosabb támasz” címmel kerekasztal megbeszélést szervezünk. Országos mozgalmat szeretnénk útjára indítani a kívánt, tervezett gyermekek megszületésének támogatására: – hogy annyi gyerekünk lehessen, amennyit szeretnénk, – hogy legyen kiben bíznunk akkor is, ha a magunk erejében már nem bízhatunk, – hogy derűsen öregedjünk meg, – hogy ne csak a bankokba, hanem gyermekeinkbe is befektethessük a pénzünket, A magyar népmesék üzenete: a három királylány, három királyfi, a három gyermek mentheti meg az országot. Ehhez a közös célhoz kérjük a médiumok munkatársainak, a civil szervezeteknek és minden, a céljainkkal egyetértő barátunknak a támogatását, ötleteit, segítségét. A mozgalom honlapja: www.selye.hu/haromkiralyfi.html Felkért hozzászólók: Ádám Szilvia Benkő Ágota Boldizsár Ildikó Kopp Mária Pongrácz Tiborné Hüttl Marietta Pulay Gyula Székely András
Összefoglalás
Válság idején megalapozhatjuk a jövőnket:támogassuk a kívánt, tervezett gyermekek megszületését
Kopp Mária
Egyetlen Európai Uniós tagállamban sem romlott olyan nagy mértékben a szociális esélyegyenlőség 2006 és 2008 között, mint Magyarországon, és ebben az igen rossz demográfiai helyzet is komoly szerepet játszik. Ugyanakkor Magyarországon a fiatalok még ma is sokkal több gyereket szeretnének, mint ahányan megszületnek. Ez különösen igaz az érettségizett vagy magasabb végzettségű fiatalok esetében. A társadalomnak alapvető érdeke volna, hogy mindent megtegyen a kívánt, tervezett gyermekek minél korábbi világrahozatalának támogatására, miközben nem hagyja veszni a nők tanulásba, képzésbe fektetett energiáit. A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt, vagy a pályájuk legelején tudnak gyermeket vállalni. A válság lehetőséget teremtene arra, hogy a munkanélküliség helyett a kívánt, tervezett gyermekek megszülethessenek, ebben kellene minden lehetséges módon támogatni a családokat. A francia családmodellben a három gyermekes családok kiemelt támogatásával tudták megfordítani a demográfiai krízist. A kerekasztal keretében a mesék archetipikus bölcsességétől a közgazdasági érvekig tekintjük át a mai magyar társadalom előtt álló kihívásokat a három királylány, három királyfi mozgalom indító eseményeként.
A gyermek még mindig a legfontosabb érték
Pongrácz Tiborné
A romló demográfiai helyzet, az alacsony születésszám ellenére a párok, a családok még ma is csak gyermekkel tudják elképzelni a jövőjüket, az életüket. A magyar társadalom európai viszonylatban is kiugróan magas gyermekcentrikus beállítottsága éppen a gyermekvállalási tervek meghiúsulása, realizálatlansága miatt félő, hogy változni, csökkeni fog. Különösen nagy veszélyt jelent a gyermekvállalási kor kitolódásával összefüggésben a véglegesen gyermek nélkül maradó nők arányának várható megemelkedése, amely a gyermekkel kapcsolatos értékrendet módosíthatja és végső soron a tudatos gyermektelenség megjelenéséhez vezethet.
Emelhetik-e a szabályzatok (policy-k) a születési arányt?
Ádám Szilvia
A születési arány (azaz az élve született csecsemők száma a teljes populációhoz viszonyítva) gazdasági válság idején világszerte csökken, gazdasági fellendülés esetén pedig nő. A csökkenő születési arány következménye egy circulus vitiosus, vagyis a kevesebb leánygyermek születése tovább csökkenti a születések számát, aminek a populáció rohamos csökkenése az eredménye. Ezt a circulus vitiosus-t nagyon nehéz megfordítani. A születési arány csökkenésének számos következménye közül megemlítendő az öregeket ellátó, róluk gondoskodó fiatalkorú népesség csökkenése, a közpénzalap rohamos csökkenése (pl. az öregedő népesség egészségügyi ellátásának drágulása, vagy a nyugdíjak számának növekedése miatt), a munkakorú népesség csökkenése, a lakossági megtakarítások csökkenése. Ez az „új” generáció pedig csak annyi gyereket szeretne vállalni, amennyit szüleik vállaltak, vagyis sokkal kevesebbet, mint a nagyszülők generációja. Ezt a szociológiai folyamatot vagy circulus vitiosus-t megállítani vagy megfordítani majdnem lehetetlen. A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet ezt a folyamatot lassítani. Családbarát kormányzati/ágazati/szervezeti szabályzatok megalkotása és konzekvens megvalósítása csak egy példa a születési arány csökkentésében. Ezek a szabályzatok nagyon sokrétűek lehetnek, pl. törekedhetnek arra, hogy növeljék az anyák lehetőségeit fiatalkorú gyermekeik otthon történő ellátására, növeljék a gyermeket ellátó intézmények számát, a férfiak gyermeknevelésben vállalt szerepét (apasági szabadság bevezetése a „kapd el vagy elveszted”-elv alapján), a pénzügyi juttatásokat, valamint csökkentsék az adóterheket. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a kétgyermekes családok 15%-ponttal kevesebb adócsökkentő juttatásban részesülnek, mint azok, akiknek nincs gyereke. A két csoport között nincs különbség Görögországban, Lengyelországban, Új Zélandon, ahol a születési arány nem csökken rohamosan. De a családbarát szabályzatok megalkothatók és megvalósíthatók munkahelyi szinten is (pl. a flexibilis vagy részmunkaidős foglalkoztatás bevezetése). A 16 OECD ország körében folytatott több mint 20 évre visszamenő vizsgálat azt mutatja, hogy akkor magas a születési arány, ha magas a családok gyermekek után kapott készpénzbeni juttatása, magas a szülési szabadság alatti juttatások szintje, magas a nők munkaerőpiaci részvétele, magas az óvodába, bölcsödébe adott gyerekek száma, illetve magas a részmunkaidőben dolgozó nők száma. A tudományos adatok szerint a születési arány akkor alacsony, ha a munkanélküliség magas, a férfiak és nők közötti bérarány magas, illetve ha a nők nehezebben tudnak visszajutni a munkaerőpiacra.
A sikeres munkavállalásra felkészítő nagycsalád(Kompetenciák, amelyek nagycsaládban sajátíthatóak el leginkább)
Pulay Gyula
Hol lesznek a jövő munkahelyei? A legnagyobb arányban a személyes szolgáltatások területén. Az oktatási, gyógyítási, ápolási, művészeti tevékenységek termelékenysége ugyanis – éppen azok személyes jellege miatt – csak lassan emelkedik. Ugyanakkor a népesség elöregedése, a fogyatékkal született csecsemők és a súlyos beteg emberek életesélyeinek javulása, az egész életen át tartó, egyre intenzívebb tanulás kényszere, a szabadidő megnövekedése, az egészséges életmód felértékelődése jelentősen megnöveli majd a személyes szolgáltatások iránti szükségletet. Egy olyan gazdaság, amely a dolgozni akarók több mint fele számára a személyes szolgáltatások területén ad munkalehetőséget, szolgáló társadalmat feltételez. Egy olyan társadalmat, amelyben az emberek többsége azt tekinti karriernek, szakmai önmegvalósításnak, ha személyesen tanít, gyógyít, ápol, segít, egyszóval szolgál másokat. Szolgáló társadalom létrejötte elképzelhetetlen olyan emberek tömegei nélkül, akik önként (szabadon) döntenek a másik ember, gyakran a leginkább rászorulók szolgálata mellett. Gyermekeinket arra kell nevelnünk és felkészítenünk, hogy élethivatásuknak válasszák a másik ember szolgálatát.
Az öngondoskodás ősi, egyedül megbízható formája
A gyermeknevelés, mint anyagi, erkölcsi és lelki befektetés
Székely András
Az ember egyik legalapvetőbb gondja, tevékenysége a jövő, a saját jövőjének biztosítása. Míg évezredeken keresztül a jövőt a család, a gyerekek jelentették, addig mára ennek az alapvető közösségnek a szerepét az öngondoskodás hazug jelszavára hivatkozva átvették a virtuális közösségek, a különböző pénzügyi intézmények, befektetési formák. A mostani válság nagyon jól mutatja, hogy ha a személytelen, valójában öncélú pénzvilágban bízunk a család helyett, akkor a végén két szék közt a padlóra eshetünk. Se pénz, se család, csak a hitelek maradnak. Bíznunk kell a családban, mint befektetésben, amely visszahozza nem csak az anyagi, hanem az erkölcsi, lelki, szellemi, befektetéseinket, fáradozásainkat. Ehhez azonban a családtervezést biztonságossá kell tenni, garantálni kell, hogy a napi apró nehézségek, a tanulmányok, a munka, a jó értelemben vett karrier, a siker a gyerekek mellett is megvalósítható legyen, akár nőnek, akár férfinak születtünk. Emellett a családot, a nevelést egyenrangúvá kell tenni a munkahelyi karrierrel, és így szabad döntést adni mindkét nem kezébe, hogy életét hogyan tervezze el, már egészen fiatalon, akár az egyetemi évek alatt.
Személyes felelősségünk van a családok, a megszületett és a születendő királyfik és királylányok sorsáért.
Benkő Ágota
Nem várhatunk a politikai döntésekre, melyek szélfútta nádszálként viselkednek. Személyes felelősségünk van a családok, a megszületett és a születendő királyfik és királylányok sorsáért. Ma Magyarországon az összes gyermek közel 30%-a a három- és többgyermekes családokban nevelkedik. A családoknak a nagycsaládok mindössze 3-4%-át teszik ki. „A nagycsaládos életforma egészében és tagjaira nézve külön-külön is sajátos állapot. A több gyermek elfogadása és nevelése nemcsak a gondok szaporodását jelenti, hanem a családtagok harmonikus együttélésén keresztül sok örömet és bizalmat, szeretetet vált ki az érzelmileg gazdagabb, szociálisan érettebb, felelősségteljesen élő és cselekvő gyermekekből. Azonban a szűkös anyagi javakkal történő gazdálkodás, a zsúfolt lakáskörülmények sok lemondással járnak, állandó alkalmazkodást, a testi-lelki tartalékok állandó mozgósítását igénylik. S bár e családok sokat merítenek lelki és közösségi erőforrásaikból, a tágabb környezet, a helyi közösség és a társadalom együttérzése, anyagi támogatása nélkül olyan nehézségekkel találkoznak, amelyek a szükségesnél jobban megterhelik őket. A társadalomnak demográfiai érdekein túl, mint a legfontosabb értékek hordozóját is meg kellene becsülnie a nagycsaládot, ezért nemcsak a gyermeknevelés költségeihez kellene jobban hozzájárulnia, hanem a nagyobb erkölcsi támogatás mellett példaértékűnek kellene tekinteni a tudatosan vállalt nagycsaládos létformát.” (Pauka Tibor – Tóth Ildikó: A nagycsaládosok életmódja és körülményei, 2002)
A három gyerek mesei modellje
Boldizsár Ildikó
A "hármas" számnak nemcsak a népszokásokban, rítusokban és népmesékben van nagy jelentősége, hanem az emberi gondolkodásban is: háromszor kell valamit ismételni, hogy a kívánt eredmény bekövetkezzék, s a cselekvés a befejezettség, a teljességgel megáldottság érzésével párosuljon. A legtöbb tett a harmadik fázisban kulminál és ér véget, ami után új dolgok vehetik kezdetüket. Ez az egyik oka annak, hogy a magyar népmesékben a harmadik gyerek az, aki megold olyan problémákat, amelyeket addig nem sikerült. Vagyis a "harmadik gyerek" nem más, mint a jövő, a folytonosság, a teljességgel megáldottság záloga. Ezt az archetipikus bölcsességet lehet újra élővé tenni a társadalomban a mesék segítségével.
"A legidősebb fiam hozott arany falevelet, de az ellenség el is vitte; a középső fiam hozott mindenféle drágakövet, egy egész hajóval, azt is elvitte az ellenség. Te csak egy pálcikát hoztál, édes fiam, s lám ezzel megmentetted az országomat, áldjon meg a jó Isten!"
További információ: Székely András (szekely@selye.hu)
Népesedési kerekasztal Alapító nyilatkozat
A Népesedési kerekasztal alapító nyilatkozata
A Népesedési kerekasztal célja olyan széleskörű társadalmi együttműködés megalapozása, amely folyamatosan napirenden tartja a demográfiai helyzet kérdését és ajánlásokat fogalmaz meg az annak javítását elősegítő intézkedésekre.
A kerekasztal munkájában résztvevő szervezetek képviselőinek meggyőződése, hogy a ma születő gyermekek a jövő zálogai, hiszen ők jövőbeli munkavállalók, jövőbeli hozzájárulásuk a nemzeti jóléthez mind a gyermekeseknek, mind a gyermekteleneknek jövőbeli előnyökkel jár. Természetesen a családok legbensőbb magánügye az, hogy hány gyermeket vállalnak. Ebbe másoknak, így az államnak beleszólási joga nincs. Nem felejthetjük el, hogy a jövőbeli munkavállalók felnevelése ma jelent erőfeszítéseket és költségeket a gyermeket vállalók számára. A felmérések azt bizonyítják, hogy a megszületett gyermekek száma lényegesen kisebb annál, mint amit a fiatalok, illetve az induló családok terveztek. Ez kijelöli a kormányzatok, társadalmi szereplők, civil szervezetek számára a legitim közösségi cselekvés terét, megalapoz olyan intézkedéseket, amelyek segítik, hogy a családok által kívánt, tervezett gyermekek valóban megszülessenek. Következésképpen fel kell tárni és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják a szándékok elérését. Ebben kulcsszerepe van:
§ a család és a hivatás összhangjának
§ a gyermekesek anyagi terhei enyhítésének.
A család és hivatás összhangjában kulcsszerepe van a jogi és szabályozási környezet megváltoztatásának, így a kormányzati intézkedéseknek, ám lényeges a szerepe a munkaadóknak, és a munkavállalói szervezeteknek is. A munkaadók kulcsszerepet játszhatnak egy olyan családbarát munkahelyi kultúra kialakításában, amely nem diszkriminatív a kisgyermekes munkavállalókkal szemben, hanem figyelembe veszi sajátos igényeiket. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyermekvállaláshoz való alkalmazkodás a munkaadók számára is nehézségeket jelenthet. A munkavállalói szervezetek is lényeges lépéseket tehetnek abban az irányban, hogy a tárgyalásaikon a család-munka összeegyeztetésének kérdése folyamatosan napirenden legyen.
Az atomizálódó családok kevésbé alkalmasak a szülői és a munkahelyi hivatás összeegyeztetésére. A gyermekek ellátásához nélkülözhetetlen az otthoni munkavégzés megosztásának újragondolása. A nagyszülők, rokonok és barátok lehetséges aktív szerepét erősíteni kell, hogy a gyermekeket vállaló, de más hivatásukat feladni nem akaró anyák szülői feladatait egyenlőbben lehessen megosztani. El kellene érni, hogy a kisgyermekes szülőket ne másodlagos, hanem egyenértékű munkaerőnek tekintsék. E téren igen fontos szerepe van a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmények fejlesztésének.
Nemzetközi összehasonlításban a gyermekesek anyagi támogatása Magyarországon nem tekinthető alacsonynak. Viszont a támogatások formáinak, sőt alapelveinek sűrű változtatása, a támogatások szűkítésének meg-megújuló fenyegetése éppen azt teszik lehetetlenné, hogy a családok kiszámítható és biztos támogatásokra építve vállaljanak második, harmadik gyermeket. Ugyanakkor komoly gond, hogy az adórendszer a gyermekeseket erőteljesen sújtja. Ezért olyan társadalmi konszenzuson alapuló családtámogatási rendszer kidolgozása szükséges, mely elveiben és elemeiben a következő 10-15 évben nem változik. Szükséges a korábbi rendszerek hatásvizsgálatának elvégzése, az eredmények széleskörű megismertetése is. A Népesedési kerekasztal alkalmas kiindulás lehet egy alapvető társadalmi megegyezés kialakításának.
Mi, a Népesedési kerekasztal résztvevői nem kész megoldásokat várunk az államtól , hanem párbeszédben szeretnénk kiérlelni, felvázolni, próba alá vetni azokat a javaslatokat, melyek megvalósulása hozzájárulhat ahhoz, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek.
Budapest, 2009. november 11.
A Népesedési kerekasztal célja olyan széleskörű társadalmi együttműködés megalapozása, amely folyamatosan napirenden tartja a demográfiai helyzet kérdését és ajánlásokat fogalmaz meg az annak javítását elősegítő intézkedésekre.
A kerekasztal munkájában résztvevő szervezetek képviselőinek meggyőződése, hogy a ma születő gyermekek a jövő zálogai, hiszen ők jövőbeli munkavállalók, jövőbeli hozzájárulásuk a nemzeti jóléthez mind a gyermekeseknek, mind a gyermekteleneknek jövőbeli előnyökkel jár. Természetesen a családok legbensőbb magánügye az, hogy hány gyermeket vállalnak. Ebbe másoknak, így az államnak beleszólási joga nincs. Nem felejthetjük el, hogy a jövőbeli munkavállalók felnevelése ma jelent erőfeszítéseket és költségeket a gyermeket vállalók számára. A felmérések azt bizonyítják, hogy a megszületett gyermekek száma lényegesen kisebb annál, mint amit a fiatalok, illetve az induló családok terveztek. Ez kijelöli a kormányzatok, társadalmi szereplők, civil szervezetek számára a legitim közösségi cselekvés terét, megalapoz olyan intézkedéseket, amelyek segítik, hogy a családok által kívánt, tervezett gyermekek valóban megszülessenek. Következésképpen fel kell tárni és meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják a szándékok elérését. Ebben kulcsszerepe van:
§ a család és a hivatás összhangjának
§ a gyermekesek anyagi terhei enyhítésének.
A család és hivatás összhangjában kulcsszerepe van a jogi és szabályozási környezet megváltoztatásának, így a kormányzati intézkedéseknek, ám lényeges a szerepe a munkaadóknak, és a munkavállalói szervezeteknek is. A munkaadók kulcsszerepet játszhatnak egy olyan családbarát munkahelyi kultúra kialakításában, amely nem diszkriminatív a kisgyermekes munkavállalókkal szemben, hanem figyelembe veszi sajátos igényeiket. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyermekvállaláshoz való alkalmazkodás a munkaadók számára is nehézségeket jelenthet. A munkavállalói szervezetek is lényeges lépéseket tehetnek abban az irányban, hogy a tárgyalásaikon a család-munka összeegyeztetésének kérdése folyamatosan napirenden legyen.
Az atomizálódó családok kevésbé alkalmasak a szülői és a munkahelyi hivatás összeegyeztetésére. A gyermekek ellátásához nélkülözhetetlen az otthoni munkavégzés megosztásának újragondolása. A nagyszülők, rokonok és barátok lehetséges aktív szerepét erősíteni kell, hogy a gyermekeket vállaló, de más hivatásukat feladni nem akaró anyák szülői feladatait egyenlőbben lehessen megosztani. El kellene érni, hogy a kisgyermekes szülőket ne másodlagos, hanem egyenértékű munkaerőnek tekintsék. E téren igen fontos szerepe van a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmények fejlesztésének.
Nemzetközi összehasonlításban a gyermekesek anyagi támogatása Magyarországon nem tekinthető alacsonynak. Viszont a támogatások formáinak, sőt alapelveinek sűrű változtatása, a támogatások szűkítésének meg-megújuló fenyegetése éppen azt teszik lehetetlenné, hogy a családok kiszámítható és biztos támogatásokra építve vállaljanak második, harmadik gyermeket. Ugyanakkor komoly gond, hogy az adórendszer a gyermekeseket erőteljesen sújtja. Ezért olyan társadalmi konszenzuson alapuló családtámogatási rendszer kidolgozása szükséges, mely elveiben és elemeiben a következő 10-15 évben nem változik. Szükséges a korábbi rendszerek hatásvizsgálatának elvégzése, az eredmények széleskörű megismertetése is. A Népesedési kerekasztal alkalmas kiindulás lehet egy alapvető társadalmi megegyezés kialakításának.
Mi, a Népesedési kerekasztal résztvevői nem kész megoldásokat várunk az államtól , hanem párbeszédben szeretnénk kiérlelni, felvázolni, próba alá vetni azokat a javaslatokat, melyek megvalósulása hozzájárulhat ahhoz, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek.
Budapest, 2009. november 11.
2009. december 2., szerda
Fw: eOldal.hu - Uj hozzaszolas erkezett a bejegyzeshez
Kedvesim!
A zsiann honlapoldalra érkezett, szeretettel küldöm:
Zsuzsanna
----- Original Message -----
Látogató neve: Adri
Hozzászólás címe: Út még egy csodához
Hozzászólás szövege: Csatlakozom én is egy könyv ajánlásához.A napokban láttam a DunaTv ismétlését sajnos nem az elejétől. Beszélgetés volt Lélek Boulevard címen - Barkó Judit műsora
DOROTHEA KÖNIGEL Svájcban élő magyar természetgyógyászal, reflexológussal.
Néhány éve Magyarországon jelent meg a könyve: Én nem csak feleség és anya voltam címmel. Benső hangja erejével nem akart küzdeni. A beszélgetés közben egyszer csak fölbukkan a gyógyító kutya, Naxa is,aki Görögországban csatlakozott hozzá és mint kiderült gyógyító hatással rendelkezik, mikor ráül a beteg lábára/tekintete sugárzott és nem vette le társáról/ kiderül, mitől VILÁGÍTOTT !!!! Dorothea keze, s az is, milyen utat kell bejárnia egy gyógyítónak, hogy nemcsak mások, hanem önmaga előtt is hiteles legyen.Még a TVn keresztül is átjött sugárzó egyénisége.
Azt nem tudom hogy a Tv arhivumból tudja valaki hogyan lehet előhívni a műsort érdemes lenne sokunknak megnézni ?
Hozzászólás címe: Út még egy csodához
Hozzászólás szövege: Csatlakozom én is egy könyv ajánlásához.A napokban láttam a DunaTv ismétlését sajnos nem az elejétől. Beszélgetés volt Lélek Boulevard címen - Barkó Judit műsora
DOROTHEA KÖNIGEL Svájcban élő magyar természetgyógyászal, reflexológussal.
Néhány éve Magyarországon jelent meg a könyve: Én nem csak feleség és anya voltam címmel. Benső hangja erejével nem akart küzdeni. A beszélgetés közben egyszer csak fölbukkan a gyógyító kutya, Naxa is,aki Görögországban csatlakozott hozzá és mint kiderült gyógyító hatással rendelkezik, mikor ráül a beteg lábára/tekintete sugárzott és nem vette le társáról/ kiderül, mitől VILÁGÍTOTT !!!! Dorothea keze, s az is, milyen utat kell bejárnia egy gyógyítónak, hogy nemcsak mások, hanem önmaga előtt is hiteles legyen.Még a TVn keresztül is átjött sugárzó egyénisége.
Azt nem tudom hogy a Tv arhivumból tudja valaki hogyan lehet előhívni a műsort érdemes lenne sokunknak megnézni ?
Érdekességként Szepes Mária véleményét a könyvről.:
\"Szepes Mária az alábbiakat írta Dorothea König Én nem csak feleség és anya voltam... című könyvéről: \"Dorothea König könyvének tartalmát megismerve a következő szavak jutottak eszembe: \'Az ember sorsa a saját tükre. Pontosan olyan kívül, mint belül. Azt kell átélnie, amelyre Magasabb Hatalmak kijelölték.\' Ugyanezt a magam életére is vonatkoztathatnám. Nekem sem volt választásom, Neki sem. Azt teszi, amire hivatott. Át kell élnie minden nagyszerűt és megrendítőt, mert rászorul a világ, mert Isten kivételes képességekkel ajándékozta meg. Neki éppolyan szüksége van arra, amit senki más nem végezhet el helyette, mint őrá a világnak és azoknak, akikkel találkozik. Tisztában van vele, hogy véletlen nincs és soha sem hagyhatja abba erőfeszítéseit arra, hogy segítsen a rászorulókon. Tudatát egyre csiszolja, hogy megismerése merítsen a Kimeríthetetlenből. Soha nem volt nagyobb szükség ilyen Fényre ebben a sötétülő világban. Rám a mesék hatottak mélyen. Ezek annyi bölcsességet tartalmazna k, hogy ha azokat az emberek megvalósítanák, valóban kinőne égbe röppenő szárnyuk.\"
**************
\"Szepes Mária az alábbiakat írta Dorothea König Én nem csak feleség és anya voltam... című könyvéről: \"Dorothea König könyvének tartalmát megismerve a következő szavak jutottak eszembe: \'Az ember sorsa a saját tükre. Pontosan olyan kívül, mint belül. Azt kell átélnie, amelyre Magasabb Hatalmak kijelölték.\' Ugyanezt a magam életére is vonatkoztathatnám. Nekem sem volt választásom, Neki sem. Azt teszi, amire hivatott. Át kell élnie minden nagyszerűt és megrendítőt, mert rászorul a világ, mert Isten kivételes képességekkel ajándékozta meg. Neki éppolyan szüksége van arra, amit senki más nem végezhet el helyette, mint őrá a világnak és azoknak, akikkel találkozik. Tisztában van vele, hogy véletlen nincs és soha sem hagyhatja abba erőfeszítéseit arra, hogy segítsen a rászorulókon. Tudatát egyre csiszolja, hogy megismerése merítsen a Kimeríthetetlenből. Soha nem volt nagyobb szükség ilyen Fényre ebben a sötétülő világban. Rám a mesék hatottak mélyen. Ezek annyi bölcsességet tartalmazna k, hogy ha azokat az emberek megvalósítanák, valóban kinőne égbe röppenő szárnyuk.\"
**************
Ezt az antikáruházban találtam a könyvről: (bzs)
Fülszöveg:
Ha hiszed, hogy nemzőapád a te igazi apád, olyan leszel, mint ő.
Ha hiszed, hogy szülőanyád a te igazi anyád, olyan leszel, mint ő.
Ha hiszed, hogy a nép, akik közt élsz, a te igazi néped, az ő sorsát kell élned.
De ha tudod, hogy ki az igazi apád, az ő nagyságát fogod elérni.
Ha tudod, hogy ki az igazi anyád, az ő szépségét fogod sugározni.
És ha tudod, hogy melyik a te igazi néped,
az ő segítségükkel fogod megmenteni önmagadat, nemzőapádat, szülőanyádat és a népet, mely befogadott most téged.
Ha hiszed, hogy szülőanyád a te igazi anyád, olyan leszel, mint ő.
Ha hiszed, hogy a nép, akik közt élsz, a te igazi néped, az ő sorsát kell élned.
De ha tudod, hogy ki az igazi apád, az ő nagyságát fogod elérni.
Ha tudod, hogy ki az igazi anyád, az ő szépségét fogod sugározni.
És ha tudod, hogy melyik a te igazi néped,
az ő segítségükkel fogod megmenteni önmagadat, nemzőapádat, szülőanyádat és a népet, mely befogadott most téged.
*******************************
----- Original Message -----
Látogató neve: Adri
Hozzászólás címe: Megtaláltam !!
Hozzászólás szövege: Vezetve vagyok megtaláltam a videót.
Hozzászólás címe: Megtaláltam !!
Hozzászólás szövege: Vezetve vagyok megtaláltam a videót.
2009. november 13., péntek
Course in Miracles - Út a csodákhoz
1. Az imádság a Szent Szellem által felajánlott módszer, mellyel elérhetjük Istent. Nem pusztán kérdés vagy könyörgés. Nem lehet hatásos mindaddig, amíg fel nem ismered, hogy nem kér semmit. Hogyan másképp tölthetné be a feladatát? Lehetetlen bálványokhoz imádkozni, és közben elérni Istent. A valódi ima nem eshet abba a csapdába, hogy kérjen és könyörögjön. Ehelyett kérd azt, hogy megkapd, ami már a tiéd; hogy elfogadd, ami már a rendelkezésedre áll.
2. Korábban azt mondtuk, hogy a Szent Szellemhez fordulhatsz bármilyen konkrét problémával, és ha arra van szükséged, akkor konkrét választ fogsz kapni. Azt is tudod már, hogy csak egyetlen probléma létezik, és arra egyetlen megoldás. Az imádság sem mond ellent ezeknek. Itt döntéseket kell meghozni, akár illúziókról van szó, akár nem. Nem kérhetünk arra, hogy olyan válaszokat fogadj el, amelyek túlmutatnak az általad felismert szükséglet szintjén. Ezért nem a kérdés formája számít, sem pedig az, hogyan hangzik el. Ha a válasz Istentől érkezik, olyan formában jön, amely úgy illeszkedik a szükségletedhez, ahogyan te látod azt. Ez pusztán az Ő Hangján érkező válasz visszhangja. A valódi hangzás mindig a hála és a Szeretet dala.
3. Így aztán nem lehet a célod az, hogy a visszhangot kérd. Maga a dal az ajándék. Megérkeznek vele a felhangok, a harmóniák, a visszhangok is, ám ezek másodlagosak. A valódi imádságban csak a dalt hallod. Minden egyéb csak hozzáadódik. Először csak a Mennyei Királyságot keresed, majd megkapsz minden mást is.
4. A valódi imádság titka az, hogy elfeledkezz a dolgokról, amelyekről azt hiszed, hogy szükséged van rájuk. Amikor konkrétan kérünk, az majdnem olyan, mint amikor ránézünk a bűnre, majd megbocsátjuk azt. Ugyanígy, ima közben, amikor meglátod konkrét szükségleteidet, akkor nem veszel tudomást róluk, hanem Isten Kezébe helyezed őket. Ezek lesznek a te ajándékaid az Ő számára, mivel ezzel elmondod Neki, hogy nincsenek isteneid Őelőtte; hogy nincs más Szeretet, csak az Övé. Mi más lehetne az Ő válasza, mint az, hogy képes légy visszaemlékezni Őrá? Vajon érdemes-e ezt becserélni egy gyors tanácsra, amely egy pillanatig tartó problémáról szól? Isten válaszai mindig az örökkévalóságra vonatkoznak. Ám mindig tartalmazzák az összes apró választ is.
5. Az imádság a hátralépés mozdulata; az elengedésről szól; a figyelem és a szeretet csendes időszaka. Nem szabad összekeverni a kérés semmilyen formájával, mivel a saját megszenteltségedre való emlékezésről szól. Miért is kellene a megszenteltségnek könyörögnie, amikor teljes mértékben jogosult mindenre, amit a Szeretet felajánl? Mert az imádságban a Szeretethez indulsz. Az imádság egy felajánlás; önmagad feladása azért, hogy egyesülhess a Szeretettel. Nincs mit kérni, mivel nem maradt semmi, amire vágynál. Ez a nemlét válik Isten oltárává. Eltűnik Őbenne.
6. Az imádság ezen szintje még nem érhető el mindenki számára. Azok, akik még nem jutottak el ide, igénylik az imádkozásban való segítségedet, mivel kéréseik még nem az elfogadáson alapulnak. Amikor imádkozni segítesz, az nem azt jelenti, hogy valaki közted és Isten között közvetít. Hanem azt jelenti, hogy valaki ott áll melletted, és segít, hogy felemelkedhess őhozzá. Aki már felismerte Isten jóságát, félelem nélkül imádkozik. És aki félelem nélkül imádkozik, mindenképpen eléri Őt. Így Ő is elérhet Fiához, bármilyen formában, bárhol is legyen.
7. Amikor a bárkiben ott lakozó Krisztushoz imádkozunk, az is valódi imádság, mivel ez a hála ajándéka az Ő Atyjának. Amikor Krisztus megmutatkozását kérjük, az nem könyörgés, hanem hálaadó dal azért, ami vagy. Ebben rejlik az ima ereje. Semmit sem kér, és megkap mindent. Ez az ima megosztható másokkal is, mert ajándékai mindenki számára érkeznek. A válasz megérkezik, amikor olyannal imádkozunk, aki tudja, hogy mindez igaz. Talán egy bizonyos probléma konkrét megoldása egyikőtökhöz fog megérkezni; nem számít, kihez. Talán mindkettőtökhöz elér, ha őszintén egymásra hangolódtatok. Megérkezik, mert felismertétek, hogy Krisztus ott lakozik mindkettőtökben. Ez az egyetlen igazság.
(Fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina,(www.utacsodakhoz.blog.hu. Köszönöm.)
2009. november 10., kedd
'Ezüst banán' (Delfin holon)
Az immunizáció és a zavarszűrés holonja.
Mivel a technológiai visszaélések okán az ökológiai rendszer súlyos károsodásokat szenvedett, a baktériumok és vírusok rekord sebességgel szaporodnak, fertőznek és újabb formák fejlődnek ki, amelyek megterhelik az immunrendszert.
A gyógyítás holonja nem helyettesíti a megelőzést, de kiegészíti azt, így nagy segítséget nyújt.
Ez a holon is körbefogja, magába foglalja a benne elhelyezkedő embert.
A test egy henger formában helyezkedik el, amelynek felső része a fej fölött előre és a láb alatt hátra hajlik. Úgy néz ki, mint egy elfordult banán, amely a testet magába foglalja.
Delfin holonnak is hívják.
Vizualizáld ezüst színben, érezd a tested körül. Az ezüst szín képzete az ezüst antibakteriális és antivírus hatását képviseli.
Érezd a holont magad körül és amikor az elméd elkalandozik, újra képzeld magad köré.
Ennek a geometriai formának a finomenergiái csökkentik a feszültséget és erősítik az immunrendszert.
Egyfajta elsősegélycsomagnak szánjuk.
…
Ez valóban ilyen egyszerű.
forrás:
Adri küldte a www.zsiann.eoldal.hu Beszélgetés - olvasóinak.
2009. november 9., hétfő
Első saját feltöltésű youtube videóm
Ezt a tavaszi hajnali felvételemet régóta szerettem voln közkinccsé tenni.
Sikerült regisztrálnom, és nagyon egyszerűen sikerült feltöltenem az mp4 filet.
Szívesen segítek másnak is!
2009. november 2., hétfő
Együttérzés gyakorlat
CÉL: Az együttérzés gyarapítása a világban.
VÁRHATÓ EREDMÉNYEK: Személyes megbékélés.
A GYAKORLAT LEÍRÁSA:
A gyakorlatot bárkivel elvégezheted ( ismerős és ismeretlen emberekkel is ).
A kiválasztott személlyel kapcsolatban menj végig mind az öt lépésen.
1.lépés: Figyelmedet erre az emberre irányítva, ismételd el magadban:
" Akárcsak én, ő is arra törekszik, hogy boldog legyen az élete."
2. lépés: Figyelmedet erre az emberre irányítva, ismételd el
magadban: "Akárcsak én, ő is igyekszik életében elkerülni a szenvedést."
3.lépés: Figyelmedet erre az emberre irányítva, ismételd el magadban:
"Akárcsak én, ő is ismeri a szomorúságot, a magányosságot és a
kétségbeesést."
4.lépés: Figyelmedet erre az emberre irányítva, ismételd el magadban:
"Akárcsak én, ő is arra törekszik, hogy szükségletei beteljesedjenek."
5.lépés: Figyelmedet erre az emberre irányítva, ismételd el magadban:
"Akárcsak én, ő is tanul az életről."
"A szeretet annak kifejezése,hogy hajlandók vagyunk teret engedni, amelyben
lehetővé válik, hogy bármi megváltozzon." (Harry Palmer)
Szeretettel:Firák Ágnes
www.avatar.hu/firakagi
2009. október 28., szerda
Varázsbetű - Figyelem
Már megint nem figyeltél!
"Hányszor kell elmondanom neked valamit, hogy végre meg is csináld?!"
Mondta ezt már Ön is a gyermekének, mikor ő nem, vagy csak részben hajtotta végre az Ön utasításait?
De azon elgondolkodott-e már, mi lehet ennek az oka?
Sokat markol, keveset fog
Az előző kérdésemben a lényeg a RÉSZBEN, és az UTASÍTÁSAIT szavakban van. Egy példával megpróbálom bemutatni, hogy mire gondolok:
Tegyük fel, hogy házastársa hazatelefonál, hogy mégsem ér haza időben, és már sorolja is, mit intézzen el helyette gyorsan:
Vegyen tejet, kenyeret, a szomszéd néni várja a megígért könyvet, fizesse be a biztosítást, adja be a ruhát a tisztítóba, hogy időre kész legyen!
Gondoljon csak bele! Biztos, hogy nem kéri meg rá, mondja el még egyszer? Lehet, hogy közben még gyorsan listát is készít!
Nem várhatjuk el egy kicsi gyermektől - akinek még ráadásul magát az odafigyelést is tanulnia kell - hogy azonnal hajtson végre egy hasonló utasítássort:
Tedd a helyére az autódat, kérd meg a nagymamát, szeleteljen kenyeret, mosd meg a kezed és szólj a testvérednek, hogy fejezze be a tévézést, mert kész a vacsora!
Már az is komoly teljesítmény, ha csak a feladatok egy részét végrehajtja!
Egyszerre csak egyet
Ha többféle feladatot szán gyermekének, akkor is egyenként fogalmazza meg azokat! Rakja megfelelő sorrendbe, és mindegyik végrehajtásáért külön-külön dicsérjen! Az előbbi példát alapul véve:
- Tedd a helyére az autódat!
- Kérd meg a nagymamát, szeleteljen kenyeret!
- Szólj a testvérednek, kész a vacsora!
- Mosd meg szépen a kezedet!
- Menj szépen, ülj asztalhoz, vacsorázunk!
Legfeljebb két feladatot kapcsoljon össze:
- Szólj a testvérednek, hogy fejezze be a tévézést és jöjjön vacsorázni!
- Mosd meg szépen a kezedet, azután gyere, ülj le a helyedre az asztalhoz !
Fontos!
Velünk, felnőttekkel is gyakran megesik, hogy "el vagyunk merülve" valamilyen tevékenységben. A gyerekeknél is természetes, hogy azt, amit szeretnek, teljes belefeledkezéssel csinálják. Mielőtt tehát kérjük, vagy utasítjuk valamire, győződjünk meg arról is, hogy figyel-e ránk!
Beszélgessünk!
Gondolkodjunk közösen! Kattintson ide, és mondja el véleményét!
2009. október 26., hétfő
2009. október 25., vasárnap
Egy leendő szociális munkás naplójából
Forrás: http://szocialismunkas.freeblog.hu/
Csirkemenü
Naponta 25.000 ember hal éhen a világon! Öregek, felnőttek, gyerekek is éheznek. Szeretnénk hinni, hogy csak a világ elmaradottabb országaiban. De Magyarországon is vannak, akiknek nem jut naponta étel az asztalra, és talán még szívszorítóbb, hogy közülük sok a gyermek.
Nemrégiben voltunk kutatni egy szegény faluban, a kolléganő, akin hozzám hasonlóan nem két kg súlyfelesleg van, azt mondta, szégyelte magát, amikor ebédhez terített a nagylány, egy szál főzőkolbász volt ötőjük ebédje némi kenyérrel.
És végezetül egy kisfilm, érdemes végignézni:
2009. október 23., péntek
Alsómocsoládi csoda
http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/10/22/21/Szempont_2009_oktober_22_.aspx
Várd ki a 29. percet, (nekem eltűnik a kép, ha előretekerem) -( a 38. percig tart a riport)
Gyors az internet, gyerekjóléti, falugondnoki, szolgálat, gondoskodás... teleház, egészségház, vendégház, tíz civil szervezet a 400 fős faluban...
Falu az Isten előtt.
Várd ki a 29. percet, (nekem eltűnik a kép, ha előretekerem) -( a 38. percig tart a riport)
Gyors az internet, gyerekjóléti, falugondnoki, szolgálat, gondoskodás... teleház, egészségház, vendégház, tíz civil szervezet a 400 fős faluban...
Falu az Isten előtt.
2009. október 13., kedd
2009. október 7., szerda
Önzetlen önzés
22./ „Biológiai törvényeken alapuló elgondolásom szerint azt tartom, hogy az emberek többségét, s minden bizonnyal a társadalmat nem az buzdítja cselekvésre, hogy 'szeresd felebarátodat, mint tenmagadat' (mert ez lehetetlen), hanem az, hogy 'érdemeld ki felebarátod szeretetét'. Ez az ember legjobb képességeit hozza felszínre, a biztonság és a lelki egyensúly megtartásának alapján. Az altruista egoizmusnak (önzetlen önzés) ez a formája kifejezi az élő anyag természetes önzését, ami nem kifogásolható, mert mindenki számára hasznos. (…)
Az altruizmust az egoizmus egy módosult formájának tekinthetjük, a kollektív önzés olyan formájának, amely segíti a közösséget azért, hogy hálát ébresszen. A jóindulatot úgy nyerjük el, hogy mások a mi boldogulásunkat kívánják azért, amit értük tettünk és újra megtennénk. Talán ez a legemberibb módja a biztonság (homeosztázis) megteremtésének a társadalomban, mivel megakadályozza az önző és az önzetlen hajlamok összeütközését. Hálát és bizalmat teremtve másokat is arra ösztönzünk, hogy osztozzanak velünk saját jólétünk természetes kívánásában. (…)
Életem nagy eredményének tartanám, ha az önzetlen önzés elvét olyan világosan és meggyőzően tudnám bemutatni, hogy ez az általános emberi erkölcs jelszavává lehessen. (…) Hiszek abban, hogy (…) az önzetlen önzés megnyugtató együttműködést eredményez a versengő sejtek, szervek, emberek, sőt egész társadalmak között. (…)
Hasonló elveknek kell érvényesülniök a nemzetek együttműködésében: mint ahogy egy ember egészsége attól függ, hogy szervei összehangoltan működnek-e, éppúgy az egyes emberek kapcsolatait, ezen túl a családok, törzsek és nemzetek tagjainak viszonyát az önzetlen önzés érzelmeinek és indulatainak kell harmonikussá tenni, ami önmagában biztosítja a békés együttműködést.”
(Selye János: Stressz distressz nélkül /Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983./)
2009. szeptember 24., csütörtök
A 21. század vallása... a Szeretet
A föld felszínén ebben a pillanatban háború és erőszak van, és a dolgok sötétnek tűnnek
De nyugalommal és csendesen ugyanebben az időben, valami más is történik mindezek mögött(szó szerint a föld alatt)
Egy belső forradalom zajlik, és bizonyos egyéneket elhívnak egy magasabb fénybe
Ez egy csendes forradalom belülről kifelé, a földtől felfelé, ez egy világméretű művelet,
EGY SPIRITUÁLIS ÖSSZEESKÜVÉS
Mindenütt vannak alvó sejtek a bolygón,
nem fogsz bennünket látni a Tv-ben,
nem fogsz rólunk olvasni az újságokban,
nem fogsz rólunk hallani a rádióban,
nem keresünk dicsőséget
nem hordunk egyenruhát
mi jöhetünk minden formában, méretben és stílusban,
a legtöbb közülünk névtelenül dolgozik,
mi csendben dolgozunk a kulisszák mögött a világ minden országában és kultúrájában
Nagy és kisvárosok, hegyek és völgyek, farmok és falvak, törzsek és magányos(távoli) szigeteken,
elmehetsz mellettünk az utcán... és észre sem fogsz venni
mi álcázzuk magunkat és maradunk a színfalak mögött,
egyáltalán nem érdekel minket, hogy kié lesz a végső haszon,
csak egyszerűen az, hogy a munka el legyen végezve
Alkalmanként észrevesszük egymást az utcán.
Csendben bólintunk és folytatjuk utunkat
Nappal sokan közülünk úgy tesznek, mintha normális munkahelyük lenne, de az ál(hamis)főhomlokzat mögött az éjszaka az, ahol az igazi munka zajlik.
Néhányan TUDATOS HADSEREGNEK neveznek
mi lassan teremtünk egy új világot
az Elménk és a SZÍVÜNK erejével
követjük szenvedéllyel és örömmel a Központi Spirituális Intelligenciától kapott parancsainkat
lágy titkos SZERETET BOMBÁKAT dobunk, amikor senki sem látja
verseket - öleléseket - zenét - képeket - filmeket - kedves szavakat - mosolyokat - elcsendesedést és imát - társadalmi mozgósítást - weboldalakat - blogokat - és a kedvesség véletlenszerű cselekedeteit,
mi mindnyájan kifejezzük magunkat egyedi módunkon a mi saját egyedi ajándékainkkal és tehetségeinkkel,
LÉGY A VÁLTOZÁS
amit látni akarsz a világban
Ez az a mottó, ami betölti a szívünket
Mi tudjuk, ez az egyetlen út hogy valódi változás valósuljon a világban
Mi tudjuk, hogy csendben és alázatosan a mienk az erő, amit az óceánok összeadnak
A mi munkánk lassú és aprólékos ...
ahogyan a hegyeket is formálták
Nem is látható az első pillantásra, és mégis ezzelteljes földkéreg lapok elmozdulhatnak az eljövendő századokban
a SZERETET a 21. század új vallása
nem kell magasan iskolázott személynek lenned
vagy valamilyen kivételes tudást birtokolnod, hogy megértsd
a SZÍV intelligenciájából fakad
ami az emberi lények időtlen fejlődési érverésébe van beágyazva
Légy a változás, amit akarsz látni a világban
Senki sem teheti meg neked
Mi most toborzunk
Lehet, hogy belépsz közénk,vagy...már meg is tetted
Mindenkit Isten hozott
az ajtó nyitva
Köszönjük Brian Piergrossi írásait A Nagy Izzás(A Nagy Parázslás)
...........................
és Sugárzó Áldás a Spirituális Összeesküvés minden tagjára.
Tudod, ki vagy!
(Somfalvi Edit fordítása)
2009. július 28., kedd
Fw: Üzenet
----- Original Message -----
Bali Nóra : NAPKELTE
Himalaya
A vándor már hosszú ideje kapaszkodott felfelé a hegyen. Néha megállt,
visszanézett, és elgondolkodott, hogy talán mégsem volt jó döntés, hogy egy
váratlan ötlettől vezérelve rátért erre az alig látható ösvényre. De aztán
megrántotta hátizsákja szíját, és kapaszkodott tovább.
Fiatal ember volt, napbarnított arccal. Kissé már megkopott, de jó minőségű
felszerelésén látszott, hogy azok közé tartozik, akiket időnként olthatatlan
vágyak űznek el a civilizált, városi életből, és heteket kóborolnak idegen,
vad tájakon, míg végre enyhül a belső űzöttség, és egy időre újra
visszatérnek a hétköznapi világba.
Ez a vándor is többször járt ezen a vidéken. Néha úgy érezte, hogy valami
nagyon fontosat keres az égbeszökő hegycsúcsok között, valamit, amit már
elfelejtett, pedig muszáj lenne emlékeznie rá. A barátainak mindig azt
mondta, hogy csak az igazi csendet keresi itt, az otthonától olyan távol, de
belül tudta, hogy sokkal többre vágyik: az élete értelmét akarja megtalálni.
De ezek túl nagy szavak lettek volna ott, a neonfényes irodában, villódzó
számítógépek között.
Időről időre elindult hát, és mindig úgy csukta be maga mögött kis
garzonlakása ajtaját, mint aki nem jön többé vissza. De pár hét múlva újra
ott állt a küszöbön, fáradtan, borostásan, és azzal az elhatározással, hogy
nem enged többé a belső sürgetésnek, nem utazik el többet, mert elege van
már a folytonos visszatérésekből.
Most is úgy indult, mint már annyiszor: csak még egyszer megy el, most
utoljára, mert talált a térképen újra egy kis részt, aminek a megpillantása
bekapcsolta a belső hangszórót: menni, menni, oda még el kell jutni!
Ez az út tényleg más volt, mint a korábbiak. Messze járt a turisták által
ismert területektől, elszórt kis települések között haladt. Az itt lakók
csodálkozva néztek rá, de ezt már megszokta. Ami különös volt, az pár idős
ember viselkedése, akik úgy tekintettek rá, mintha ismernék, mintha tudnák,
mit keres. Érthetetlen szavakkal furcsa áldásfélét motyogtak felé, néha
megérintették a ruháját, és meghajoltak előtte, mintha valami fontos ember
lett volna. Mindig zavarba jött tőlük, és érdekes módon, ahogy haladt a
térképen kinézett hegyvonulat felé, egyre több ilyen eset fordult elő vele.
A legutóbbi kis faluban szinte már mindenki körülállta, örvendeztek, és
felfelé, a távoli hegyek felé integettek, mintha őt tekintették volna a hegy
küldöttének. Magában azzal próbálta magyarázni a helyzetet, hogy az itteniek
biztosan csak hegymászókat szoktak látni fehér emberként, és talán azt
hiszik, ő a hegy szelleme.
Most már itt járt azon a tájon, amit a térképén bejelölt magának. Lassan
sötétedett, és jó lett volna valahol megpihennie. De a hegyoldal egyre
meredekebbé vált, annyi helye sem volt, hogy a hálózsákját leterítse. Úgy
döntött, megpróbálja sötétedésig elérni a hegytetőt, ott talán talál egy kis
vízszintes területet.
A Nap már majdnem alábukott a távoli hegyek mögött, amikor végre felért.
Körülnézett, és meglepődött.
Egy tágas fennsík terült el előtte, amit zöld fű borított, közte virágok
tarkállottak, és a levegő meghökkentően enyhe volt. Mintha egy meleg
légbuborékba ért volna fel. Körben hatalmas hegyláncok koronázták a
látóhatárt. Olyan érzése volt, mintha a világ közepén állna. És különös
módon mintha minden hegycsúcs ide, erre a fennsíkra nézett volna.
A keleti oldalon pár kőtömb magasodott, középen pedig egy rendezett kis
kőház állt.
Ahogy elindult feléje, kinyílt a ház ajtaja, és egy magas, ősz szakállú,
idős férfi lépett ki rajta.
- Örülök, hogy megérkeztél, fiam. Már régóta vártalak - mondta az öreg.
A vándor úgy érezte, megbolondult. Lehet, hogy lázas lett, és most
hallucinál, vagy az oxigénhiány miatt képzelődik. Már a helyszín is teljesen
irreális volt, hát még az, hogy az öregember az anyanyelvén szólt hozzá. De
úgy döntött, akár képzelet, akár valóság, ő mindenképpen túl fáradt ahhoz,
hogy vitatkozni kezdjen. Követte az öreget a házba.
Otthonosan berendezett helyiségbe értek, a kályhában tűz égett, az asztalon
két fa teáscsésze állt, mintha őrá várt volna, mellette a kannában gőzölgött
a tea. Az öregember töltött a csészékbe. A vándor leült, elvette és
megköszönte a teát, ivott a forró italból, kissé meg is égette a nyelvét
vele, de végig azt mondogatta magában, hogy mindez nem a valóság. De azért
kellemes álomkép, tette még hozzá, jobb, mintha hóvihart vagy haragvó
kísérteteket vizionálnék. Lehet, hogy hegymászás közben lezuhantam, és most
haldoklom. Akkor az öreg a mennyország őre. Kedvesnek kell lennem hozzá.
A házigazda se beszélt sokat, olyan volt, mint aki az üdvözléskor elmondott
mindent, amit akart. Egy idő múlva leheveredett az ágyra, betakarózott, és
elaludt. A vándor figyelte egy ideig a berendezést, nem kel-e életre egy-egy
tárgy, nem válik-e mégis rémálommá ez a kedélyes kis képzeletvilág. De
minden csöndes volt, és meglehetősen valósnak tűnt. Elővette hát a
hálózsákját, leterítette, belebújt, és elaludt. Utolsó gondolatként arra
vágyott, hogy ha ez tényleg a haldokló teste illúziója, akkor a felébredés
már egy érthetőbb másvilágon érje.
De reggel az öregember keltette, a hely továbbra is kézzelfogható volt, és a
férfi is teljesen emberinek tűnt. Kissé türelmetlennek látszott.
- Gyere, igyekezz. Pontosnak kell lennünk. Jól figyelj, mert csak egyszer
mutatom meg, és mostantól a te dolgod lesz minden reggel elvégezni a
szertartást.
A vándor még elég álmos volt, de úgy döntött, akár valóságos az öreg, akár
csak a képzelete teremtménye, nem lenne jó megbántani. Fölvette hát a
kabátját, és követte az öregembert a fennsík keleti feléhez, ahol a lapos
kövek álltak. A legfelső kő teteje hamutól szürkéllett, a földön pedig
vékony, száraz ágak hevertek, pár maréknyi elszáradt fűvel együtt. Az öreg
felvett pár ágat, elrendezte a kő tetején, egy kis száraz füvet rakott
közéjük. Aztán a zsebéből egy doboz gyufát vett elő. A fiú felé fordult.
- Neked már könnyebb lesz. A szerzetesek mindig hoznak gyufát is. Én bezzeg
még kovakővel csiholtam a szikrát az elején - de ez inkább dicsekvésnek
hangzott, mint panasznak.
- Na, most figyelj, ez a legfontosabb. Abban a pillanatban kell az oltáron a
tüzet meggyújtani, amikor a Nap első sugara felcsillan a hegycsúcsok között,
ott, látod, - mutatott a távoli hegygerinc felé.
A fiú úgy döntött, mindent ráhagy az öregre, de nem állta meg, hogy meg ne
kérdezze:
- És mi van akkor, amikor felhős az ég, vagy esik az eső? Akkor nem kell
tüzet gyújtani, az a szabadnap?
Az öreg nem sértődött meg a kérdésen, természetes módon felelt:
- Ez a fennsík különleges hely. Innen mindig látni lehet a Nap első sugarát.
Közben a derengés erősödött, és a következő percben megcsillant a Nap fénye
a hegyek között. Az öregember nagy komolyan meggyújtotta a gyufát, és
fellobbantotta az oltáron álló aprócska máglya lángját. Ahogy a faágak
ropogva égni kezdtek, a Nap is egyre magasabbra emelkedett, és épp akkor,
amikor az utolsó szikra is elhamvadt a kőlapon, a Nap tányérja elszakadt a
hegygerinctől, és diadalmasan emelkedett egyre magasabbra az égen.
Az öregember elégedetten sóhajtott, mint aki évtizedek terhét teszi le végre
valahára a válláról.
- Mostantól ez már a te dolgod. Minden reggel csak akkor kel fel a Nap, ha
meggyújtod a máglyát. A lángja emeli fel a Napot. Utána a tiéd az egész nap,
azt csinálsz, amit akarsz. A szerzetesek a közeli kolostorból háromnaponta
jönnek, hoznak ennivalót, és bármit, amit kérsz. Napközben kirándulhatsz,
mehetsz, ahová akarsz, de napfelkeltekor itt kell állnod az oltár mellett,
különben nem kel fel a Nap. Örülök, hogy megjöttél, és végre átveszed tőlem
ezt a feladatot. Szép és fontos küldetés, de én már megöregedtem, és
szeretném befejezni ezt a földi szolgálatot.
Ég áldjon!
Ezzel az öregember megfordult, és anélkül, hogy bármit magával vitt volna,
üres kézzel, egyenes tartással elindult lefelé az ösvényen. Hamarosan el is
takarta a hegyoldal ereszkedő alakját.
A fiatal vándor ott maradt egyedül. Leült, mert úgy érezte, össze kell
szednie a gondolatait. Úgy döntött, ez mégis a valóság, nem képzelődik. Ezek
szerint sikerült feljutnia egy különös éghajlatú fennsíkra, ahol
valószínűleg évtizedek óta éldegélt egy szegény bolond öregember, akinek az
vált a rögeszméjévé, hogy az ő tűzgyújtása nélkül nem kel fel a Nap. Biztos
így tudott csak értelmet adni az életének. A kolostor szerzetesei pedig
valószínűleg szent emberként tisztelték, hiszen itt elég gyakoriak az ilyen
őrült fickók. Tehát azzal, hogy ő feljutott ide, megszabadított egy
szerencsétlen embert a kényszerképzetétől. Ezért már érdemes volt megmásznia
ezt a hegyet.
Ettől határozottan jól érezte magát. Az ugyan zavarta egy kicsit, hogy nehéz
volt logikus magyarázatot adnia arra a különös véletlenre, hogy ez az ember
nemcsak ugyanúgy fehér bőrű volt, mint ő, de még az anyanyelvén is beszélt.
Talán jó lett volna megkérdezni a nevét, és hogy hová való volt eredetileg.
Bár valószínűleg már nem is emlékezett a régi énjére.
Heverészett egy ideig a kellemes napsütésben, majd mivel megéhezett, bement
a házba. Körülnézett, és elég sok ennivalót talált, rizst, szárított húst,
teát, és konzerveket is. Evett, majd úgy döntött, megérdemel egy nap
pihenőt. Amúgy is tartozik annyival az öregnek, ha már őrá hagyta a
szolgálatot, hogy megnézi holnap reggel, rendben fel tud-e kelni a Nap a
máglya lángja nélkül is.
Jól eltelt az idő. Este begyújtott a kis kályhába, nézte a tüzet, és az
öregre gondolt. Eddig egyszerű bolondnak tartotta, de így, egyedül a
sötétben be kellett vallania magának, hogy irigyli őt. Lehet, hogy
őrültségben hitt, de hitt valamiben. Ettől fontosnak érezhette az életét,
helye volt a világban, még ha önmaga alkotta is ezt a helyet.
És vajon az ő racionális élete nem ugyanilyen hiábavalóság? Úgy gondolja,
fontos feladatokat végez, amelyek nélkülözhetetlenek a többi ember számára,
és ha késik egy-egy jelentéssel, a főnöke olyan patáliát csap, mintha azon a
pár adaton múlna a világ sorsa. Vajon melyik élet a nagyobb őrület?
Lefekvés előtt kiballagott a szabadba, és nézte a feje felett szikrázó
csillagokat. Úgy tűnt neki, odafent mindenki tudja a feladatát, szép rendben
kering minden csillag, minden bolygó. Csak ő az, aki idelent hiába keresi a
saját pályáját.
Aztán lefeküdt az ágyba, és elalvás előtt azon mosolygott, hogy mikor
felébred, már egy olyan Napot lát az égen, amelyik jelzőtűz nélkül is képes
volt felkelni.
Reggel úgy ébredt, mintha egy ébresztőóra csörrent volna meg a füle mellett.
Odakint még csak derengett az ég. Megnézte az óráját: hajnal volt, hamarosan
kel a Nap. A hely szelleme, mosolygott magában, vagy az ágyé, amely
megszokta, hogy a benne alvó évtizedek óta ekkor kel fel.
Ha már ébren volt, úgy döntött, megnézi a napkeltét, mert az valóban
gyönyörű látvány volt erről a fennsíkról. Kiballagott a kövek mellé, amelyek
mellett még ott voltak az odakészített faágak. Eszébe villant, hogy talán az
öregember emlékére mégis gyújthatna egy kis tüzet, de aztán úgy döntött,
akkor teszi meg majd, mielőtt elindul lefelé a hegyről. Ma délelőtt már
úgyis mennie kell, hogy még világosban leérjen.
A Nap első sugara eközben megjelent a két hegycsúcs között, ott, ahol az
öreg tegnap mutatta. A vándor ült, és várt.
De az idő megállt.
Különös érzés volt. Mintha megfagyott volna a levegő. Az előbb még a reggeli
szellő borzolta a haját, de most váratlanul megszűnt minden légmozgás.
Elnémult a környék. Süket csönd lett.
A vándor nem akarta tudomásul venni a változást. Az agya lázasan védekezett
a felfoghatatlan ellen. Az nem lehet, hogy megáll az idő, olyan nincs, hogy
a Nap elakad az útján, ez fizikai képtelenség. Ilyen nincs.
Ült dermedten. A homlokán kiütött az izzadtság. Félt. Eddig azt hitte,
semmitől sem ijed meg. Képes volt átkelni szakadozott függőhidakon,
végigmenni veszélyes ösvényeken, szállást keresni rossz hírű környékeken, és
úgy gondolta, a haláltól se fél. Majdcsak lesz valami azután is, ha meg nem,
akkor felesleges félni tőle.
És most itt ül, egy olyan helyzet közepén, amiről tudja, hogy lehetetlen. De
mégis megtörtént.
És tudja, érzi, hogy ez most valóság. Nem ő képzeli. Megállt az idő.
Megnézte az óráját, és már nem is csodálkozott, amikor látta, hogy a
megbízható, mindig pontos mutató egy helyben rángatózik. Mint aki lépne
tovább, de nem lehet, valami fogva tartja.
Nem érzékelte már, mióta ül itt dermedten. Úgy döntött, ezt ésszel nem lehet
felfogni, egyszerűbb, ha nem is próbálkozik. Gondolatok nélküli, üres fejjel
állt fel. Beballagott a házba, kihozta a gyufát. Merev ujjakkal felvett pár
ágat a földről, egy kis száraz füvet is mellé, ahogy tegnap látta az
öregtől, majd meggyújtotta a kis máglyát.
Nem nézett fel. Mereven bámulta az apró sárga lángokat, de így is érezte,
ahogy a Nap fénye melegíteni kezdte a testét, a szél belefújt a hajába, és
körülötte lassan kivilágosodott a táj.
Elégtek a gallyak. A szél felkapta a hamut. Nézte az üres kőlapot, majd
lassan felemelte a tekintetét. Odafent az égen diadalmasan ragyogott a Nap.
Lerogyott a kőtömb elé, mert a lábai már nem tartották. Nézte a sugárzó
napkorongot, és hagyta, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcán.
Kisgyerekként sírt utoljára, amikor egyszer elvesztette szem elől az anyját
egy forgalmas utcán.
Akkor azok az elveszettség könnyei voltak.
Most a megérkezés öröméért sírt. Végre megtalálta azt, amit keresett.
Megtalálta a helyét a világban.
Már tudta, hogy ezt a helyet kereste kisgyerekként az atlaszokban,
kamaszkorától kezdve a sok utazás alatt, és azért tett meg több ezer
kilométert, hogy végre idetaláljon.
Hát megérkezett.
Ez az a hely, amit csak ő találhatott meg, itt csak őt várták egyedül, és
ettől kezdve élete feladata, hogy minden reggel pontosan napfelkeltekor
meggyújtsa a tüzet, hogy az égi útján rendben haladhasson a Nap.
Senki sem tudja, senki se hinné el, hogy ez egy ember feladata. De ha nem
teszi meg, mindenki bennragad abban a végtelen és mozdulatlan pillanatban,
ahonnan az ő tette hiányzik. A tűzgyújtó lángja.
Napközben már otthonosan berendezkedett a kis házban. Számba vette a
holmikat, és mosolyogva dudorászott egy régi dalt.
Este kiállt a csillagokkal teli égbolt alá, büszkén és boldogan: már ő is a
pályáját rótta. Beletartozott a mindenségbe. Helye volt és feladata, amit
végre megtalált.
Reggel a szokott időben ébredt, és miközben rendezte a gallyakat a
kőoltáron, tudta, hogy beilleszkedett egy sorba, amelyben az idők kezdetétől
fogva mindig volt valaki ezen a fennsíkon, akinek a tüze felkeltette a
Napot. Az égi és a földi tűz itt, ezen a helyen összeér. És tudta, hogy amíg
lesz ember, és lesz Nap, minden hajnalban állni fog itt valaki, aki
meggyújtja a tüzet.
Amikor leégett a kis máglyája, leheveredett hanyatt a fűbe, és ahogy átjárta
testét a Nap melege, megérezte azt a hatalmas erejű kört is, amelynek ő az
egyik láncszeme. Érezte maga körül azokat a társakat, akik mind-mind ott
állnak a maguk helyén, és tetteikkel percről percre emelik tovább a Fényt,
forgatják az Idő kerekét. Velük, általuk kerek ez a világ.
Boldogan belenevetett a szikrázó napsütésbe, és a Nap visszamosolygott rá.
A világ pedig rendben forgott tovább.
Emberisegcsoport-korlevel mailing list
Emberisegcsoport-korlevel@listbox.syrius-software.hu
2009. július 15., szerda
Böjte Csaba levele
(Kalmár Magdi fényképe somogyi fehérhímzéses kézelőről, köszönöm ezúton is)Hogyan tovább?
Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ
nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok
elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán
ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege a holnaptól
már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várják, hanem reményvesztetten
félnek az eljövendő napoktól, amely nagyon sokak szerint csak
munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fog hozni.
Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el
az embertársainkba, a közintézményeinkbe vetett bizalmunk, hitünk. Elillan
az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a
világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól, és sok mindenben
megtorpanunk!!!
Igen, biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán
ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde...
A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy
szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja,hogy:
- Te, nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!
- De miért lenne jó - kérdi a nyuszi - hogy lassan megyünk?
- Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől!
Megtorpant a világunk, de nem is baj - mondom fél szájjal -, mert talán nem
jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó-
villogó ruhára, lim-lomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk.
Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian
arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra, amit a Mária
karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: biztonságra, szeretetre, egymást
átkaroló jóságra van szükségünk!
Mária figyelő, egy életre kimondott, alázatos igenjére, Szent József
megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó
jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a
ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.
És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert
nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó
erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, ami az
embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a
pénzügyi összeomlás, amely országainkat érinti. Családod, barátaid iránti
őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenj kirándulni,
vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, nem tudja senki elvenni
tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal leülj, és egymást férfiasan
ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a
gazdaság.
Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember félelmében, a
pánik-hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, a
természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A
harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ
adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási
kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és
beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget
belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából
hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú
diktatúrák.
Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan
pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi
egyetlen gyárat sem állítottunk volna le, sőt egyetlen villanyégőt sem
kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított termékekre.
Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy
a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a
kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat
boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek
játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is
ezt az utat.
Merjünk külön-külön is, de együtt is a jó szándék által vezetett, őszinte
szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik
körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az
útról, amelyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.
Testvéri szeretettel, Csaba testvér
2009. július 9., csütörtök
Az Ördög
Mese a Pagoda-Fórumról, Klein Erzsitől.
Az ördög
A kislány tudta,
hogy most éppen rosszat csinál.
Dehát most muszáj volt ezt csinálnia.
Elkóborolni, egyedül
bele az erdőbe.
Egyszerűen muszáj volt.
hogy most éppen rosszat csinál.
Dehát most muszáj volt ezt csinálnia.
Elkóborolni, egyedül
bele az erdőbe.
Egyszerűen muszáj volt.
Kellett a helyszín ahhoz,hogy át tudja érezni mit élhetett át
" Az ottfelejtett mackó"
akiről tegnap este az anyukája mesélt.
Akit egy másik kislány elvesztett az erdőben,
de lusta volt érte visszamenni, hogy
megkeresse őt.
" Az ottfelejtett mackó"
akiről tegnap este az anyukája mesélt.
Akit egy másik kislány elvesztett az erdőben,
de lusta volt érte visszamenni, hogy
megkeresse őt.
A kislány óvatosan lépdelt a fák között,
hatalmas masnijával bele-bele akadt a bokrok ágaiba,
amikor bekukkantott a belsejükbe,
titkon remélve, hogy talán majd ő...
ő megtalálja a mackót, amelyiket az a másik
kislány elveszített valahol.
hatalmas masnijával bele-bele akadt a bokrok ágaiba,
amikor bekukkantott a belsejükbe,
titkon remélve, hogy talán majd ő...
ő megtalálja a mackót, amelyiket az a másik
kislány elveszített valahol.
De a mackó csak nem akart megkerülni.
"Megsértődött" - gondolta a kislány.
Elkezdett énekelni, hátha ezzel meglágyítja
a ducás mackószivet.
Egyszercsak mély férfihang dörrent rá: " Hát te, mit keresel itt? Ki vagy te?
Nem félsz, hogy itt elvisz az ördög?" A kislány nem ijedt meg, tudta, hogy ez az a bácsi, aki nem messze lakik tőlük, aki puskával jár az erdőbe és akinek a gangjáról szarvasagancsok néznek kifelé. "Na, jó, hogy jöttél vadászbácsi, segíthetél keresni az elveszett mackót." - mondta.
"Megsértődött" - gondolta a kislány.
Elkezdett énekelni, hátha ezzel meglágyítja
a ducás mackószivet.
Egyszercsak mély férfihang dörrent rá: " Hát te, mit keresel itt? Ki vagy te?
Nem félsz, hogy itt elvisz az ördög?" A kislány nem ijedt meg, tudta, hogy ez az a bácsi, aki nem messze lakik tőlük, aki puskával jár az erdőbe és akinek a gangjáról szarvasagancsok néznek kifelé. "Na, jó, hogy jöttél vadászbácsi, segíthetél keresni az elveszett mackót." - mondta.
De a vadász kézenfogta kislányt, - mert közben ő is ráismert - s hazavezette a nagymamához, aki mindeközben a rábízott kislányt kereste. "Ne haragudj rám ! Ezután jókislány leszek és nem kóborolok el többé ! " - mondta a kislány és és csöppnyi karjaival igyekezett átfogni, átérni a nagymama valamennyi szoknyáját. A nagymama bevitte a kislányt a konyhába és azt mondta:
"Most pedig ülj le erre a sámlira és mesélj el mindent."
A kislány pedig elkezdte. Mondta, mondta... majd a végén megkérdezte:
"De ki az az ördög, aki elvisz?"
A nagymama kivette, majd újra megkötötte a kislány masniját és azt mondta: "Az ördög nem tud elvinni senkit, mert az ördög bennünk van. Mindenkiben. De valójában nem ördög az, hanem őr-dög. Mert őrködik. Az a dolga. Mindíg megszólal, ha lehetőség van arra, hogy rest légy a jóra.
Mert a hetedik, a legnagyobb bűn a jóra való restség. Tanultad. Ha nagy leszel azt is megtanulod, hogy hogyan lehet elnémítani. Én majd segítek neked. Nagyon könnyű ám, mindíg csak szeretni kell tudni.
Még az ördögöt is. Még őt is jóvá kell szeretni. Csak így lehet tőle megszabadulni."
"De ki az az ördög, aki elvisz?"
A nagymama kivette, majd újra megkötötte a kislány masniját és azt mondta: "Az ördög nem tud elvinni senkit, mert az ördög bennünk van. Mindenkiben. De valójában nem ördög az, hanem őr-dög. Mert őrködik. Az a dolga. Mindíg megszólal, ha lehetőség van arra, hogy rest légy a jóra.
Mert a hetedik, a legnagyobb bűn a jóra való restség. Tanultad. Ha nagy leszel azt is megtanulod, hogy hogyan lehet elnémítani. Én majd segítek neked. Nagyon könnyű ám, mindíg csak szeretni kell tudni.
Még az ördögöt is. Még őt is jóvá kell szeretni. Csak így lehet tőle megszabadulni."
2009. július 7., kedd
Hangolás
(A lotuszpagoda levelezőlistáról, Klein Erzsi írása.)
Hoztam :)
Sanyika azt modta nekem: Leveled érkezett.
Elcsodálkoztam.
Kotorászott a zsebében, aztán előhúzott egy pitypang levelet, majd huncut mosollyal"kézbesítette"....
Elgondoltam, hogy mit tornázhatott, hogy a kerekesszékből olyan mélyre hajolhasson, hogy le tudja tépni.
Kaptam mást is. A délutáni pihenő nem volt csendes, mert az egyik kislány folyamatosan nyöszörgött.
Mondtam neki: Na ide figyelj Kishercegnő! Volt minden, fürdés, masszázs, kence-fice, illatfelhő, ettél, ittál, rendben vagy alul, felül, kívül, belül. Áruld el, hogy akkor mi a gond?
Ha nem maradsz csendben, kiviszlek a teraszra. A többiek pihennének.
Csak nézett rám, mintha azt kérdezné: Kinek is mondod mindezt :)
***
Nálunk, itt az otthonban 150 ember él, többségük gyerek. Mind különlegesen egyedi, ám mindegyikre illik egy közös, általában használt szó : fogyatékos.
Ki így született, ki betegség során szerezte, kit baleset ért.
Van, aki csak van, van, aki segédeszközzel mozgatható, - esetleg maga is képes azt mozgatni, - van, aki önjáró, botladozó, de mivel általában még epilepsziás is, ezért a bukósisak a normál viselet része. Van, aki beszélget és van, aki csak érti. Van, aki csak néz.
Amikor ide kerültem, néhányuknak mesét olvastam.
Egy kicsi ember-lélekről szólt, aki megkapta az engedélyt, hogy a Földre megszülessen, de kicsit félt, mert nem tudta, milyen emberként élni. Volt két tündérgyerek barátja, akik felajánlották, hogy lejönnek a Földre és kipuhatolják milyen az ember élete.
Aztán persze különféle kaladokon mentek keresztül.
A vége az volt a mesének, hogy amikor visszamentek a kicsi ember-lélekhez, mindketten elmesélték amit tapasztaltak. Az egyik rettenetesnek találta az emberéletet és történeteket mesélt, amiket átélt. Aztán a másik is elmesélte ugyanazokat a történeteket, csak más szemszögből nézve, majd azt mondta: "Ne félj! Az élet csupa móka és kacagás."
A mese után megbeszéltük, hogy gondoskodunk róla, hogy itt, minálunk, a mi otthonunkban az élet mindíg csupa móka és kacagás lesz. Azóta hihetetlen kalandokat élünk át együtt.
Levelem, az általában naponta érkezik. Néha több is :)
2009. július 3., péntek
Varázsmesék a javából
„A teher felvételénél kell segédkezni, nem a levételénél.”Püthagorasz
Az Új Akropolisz pedagógiai kutatócsoportjának válogatása
A gyűjtemény a magyar mesevilág kincseiből válogattatott. Varázsmesék a javából. Sokféle mese van, legalább oly változatossággal mint az ételeink. Melyek a jó és lélektápláló mesék? Melyek egészségesek és melyek mérgezők? A lélek fogékony a történetekre, ahogy a test is befogadja a megrágott ételt. De ki és mi alapján választja ki az épp megfelelőt? Hogy érjük el, hogy az igazat, a jót és a szépet, a testi-lelki egészséget megalapozót kedvelje és keresse a lélek?"A nevelés tehát éppen az „elfordítás” mestersége, vagyis annak a képessége, hogy mi módon forgatható el a lélek a legkönnyebben és a leghatásosabban, nem pedig annak mestersége: mint lehet a látást a neveltbe beléplántálni, hiszen a látása már eleve adva van, csak nem a jó felé fordul, és nem azt nézi, amit kell – ezt kell hát kimesterkednünk." /Platón: Állam 518d/
A fekete havas
A gyémántkrajcár
A halhatatlanság országa
A három aranygyűrű
A háromágú tölgyfa tündére
A napnyugati király leánya
Aranyszóló pintyőke
A rózsát nevető királykisasszony
A só
A szerencsekrajcár
A tizenkét varjú
A világszép úrfi
Az aranyhajú ikrek
Az aranyréten
Az aranytollú madár
Az égig érő fa
Az őzike
Fehérlófia
Furulyás Palkó
Jégország királya
Király kis Miklós
Lányszínű Bálint és Gyöngyszínű Ilona
Mezőszárnyasi
Mirkó királyfi
Ráadó és Anyicska
Rózsa királyfi
Szerencsének Szerencséje
Tündér Erzsébet
Tündér Ilona és Árgyélus
Világszép nádszál kisasszony
Vitéz János és Hollófernyiges
2009. június 30., kedd
Hivogató
2009 augusztus 15-17 Királd, Arvisura Találkozó.
A korlátozott férőhely miatt kérjük mihamarabb küldjék el a jelentkezési lapot kitöltve a http://www.arvisura.eoldal.hu/ honlapoldalon.
A korlátozott férőhely miatt kérjük mihamarabb küldjék el a jelentkezési lapot kitöltve a http://www.arvisura.eoldal.hu/ honlapoldalon.
2009. június 15., hétfő
CSODAVÁRÁS
Az ESZK és a Csekovszky Árpád Művelődési Ház közös szervezésében
2009. június 13-19 között
Június 13. szombat
14 óra: Ünnepélyes megnyitó. Köszöntőt mond: Fohsz Tivadar alpolgármester.
Közreműködnek: a Diadalos Dudorászók
14.30: Gyakorlati útmutató a szülőszobán. Héber Judit előadása
16.00: Tabuk nélkül.... Tari Annamária pszichológus, beszélgetéssel egybekötött előadása
Június 15. hétfő
9.00-12.00: Gyermekruha börze
10.00: Kismama jóga
15.00-16.00: Nyitott tanácsadó. Szűrővizsgálatok: újszülött korban és 1, 3, 6 hónapos korban. Bemutató szülőknek és workshop védődőknek.
Június 16. kedd
15.00-16.00: Nyitott tanácsadó. Kismamák és pocaklakók szűrése a várandósság alatt. Bemutató szülőknek és workshop védődőknek.
16.00: "Kórházban háborítatlanul" Filmvetítés beszélgetéssel, beszélgetőpartner: Katona Csabáné védőnő
Június 17. szerda
10.00-12.00: "Életünk dallama" - kötetlen beszélgetés zenével fűszerezve. Beszélgetőpartnerek: Prém Jánosné pszichológus és Bolyosné Pethő Ildikó zeneterapeuta
15.00-16.00: Nyitott tanácsadó. Szűrővizsgálatok 1 éves kortól 6 éves korig. Bemutató szülőknek és workshop védődőknek.
16.00-19.00: A női test csodái: A mell; Légy "kebelbarát(nő)" Hoppál Bori előadása és workshop
Június 18. csütörtök
15.00-16.00: Nyitott tanácsadó. Várandós torna és gyermekágyas mozgásprogram.
18.00-20.00: Intimtorna - interaktív előadás; Előadó: Herr Katalin, intimtorna tréner
http://www.csekohaz.hu/
2009. május 20., szerda
2009. május 19., kedd
A párbeszéd
(egy valódi megtörtént eset)
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm? - A diák hallgat.
Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük előlről, fiatalember.
Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e
bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt? - A diák nem válaszol.
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyülölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket? - A diák nem felel.
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti,
hogy a te ISTENED nem létezik.
Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit.
Nekem „csak” HITEM van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
***
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik. - Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak.
-273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia.
A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
És mi van a sötétséggel, Professzor?
Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: hanem annak hiánya!
Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
- A professzor megrázza a fejét.
Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
Nagy zajongás támad az osztályban.
Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki sem tette.
Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
A teremben síri csend.
A professzor a diákot nézi,
arca kifürkészhetetlen.
Prof: Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram!
Ember és Isten között a HIT a kapcsolat.
És ez mindennek a mozgatója és éltetője…
A diák, egyébként..... Albert Einstein volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)