A változásról

Miért létfontosságú a változás elfogadása a sikereid érdekében?


Akár tetszik, akár nem, a változás a mai élet elválaszthatatlan része. Azok a személyek, akik elfogadják a változásokat és szükség esetén kezdeményezik azokat, boldogulni fognak az életben, velük szemben pedig, akik csak panaszkodnak és félnek a változástól, egyre rosszabb kilátások elé nézhetnek.
A munkaadóknak is egyre nagyobb igénye van az olyan alkalmazottakra, akik a változás hívei, úgy a saját kollektívájukra, mint az egész vállalatukra vonatkozóan. Mit kell az alatt érteni, hogy valaki a "változás híve"? Olyan személyek tartoznak ebbe a csoportba, akik nem riadnak meg a változástól és készek kezdeményező szerepet vállalni az új módszerek alkalmazásának bevezetésében.
Terád is jellemző, hogy kiveszed a részed a munkahelyeden a változások érdekében elvégzendő teendők végrehajtásában? Rád is számíthatnak a többiek, hogy mindent meg fogsz tenni a dolgok rendben menetele érdekében? A változások ellenére továbbra is lelkiismeretesen fogod majd ellátni a rád bízott feladatokat?
Habár az emberek megszokták azt, hogy féljenek a változásoktól, mégsem érdemes megfeledkeznünk arról, hogy a változásban nincs semmi rendkívüli dolog. Már bizonyára valamennyien átéltünk előre nem várt változásokat úgy a magán életünkben, mint a szakmai karrierünkben egyaránt. A munkahelyeken a változások egy új elgondolás, egy műszaki újítás, fejlesztés, illetve vállaltok összevonása, tulajdonosváltás, létszám leépítések vagy átszervezések következtében szoktak bekövetkezni.
Ezek a szervezeti változások egyaránt kihatással vannak a szakmai karrierünkre és a magánéletünkre is. Az ilyen változások rengeteg szomorúságot és csalódást, bánatot vagy haragot keltenek bennünk a beosztásunk vagy a vállalatunk megszűnése esetén. Nézzük akkor most meg, hogy miként alakíthatjuk át ezt az életünk normális velejárójaként tekinthető jelenséget a számunkra lehető legkellemesebb és pozitívabb élménnyé.
Milyen probléma van a változással?
A munkaadók szükség esetén a változások melletti elkötelezettséget várják el az alkalmazottaiktól. Ismerve ezt a tényt, miért van az, hogy mégis olyan sokan igyekeznek ellenállni a változásoknak?
A legfontosabb okot a félelem képezi, habár ezt nagyon kevesen hajlandók beismerni. Senki sem szereti bevallani, hogy egyáltalán nem biztos abban, hogy képes lesz majd alkalmazkodni az új műszaki megoldások, eljárások bevezetéséhez, és beilleszkedni az újonnan kialakított szervezeti rendbe. Még rágondolni sem merünk a ránk váró esetleges kihívásokra: legyen szó akár egy új munkahelyi vezetőségről, új technológiai eljárásokról, új beosztásokról és munkaköri leírásokról. A félelmünknek több összetevője is lehet:
1. Az ismeretlentől való félelem: Mi fog történni az én csoportommal, a beosztásommal, az életkörülményeimmel a mai helyzethez képest? Mennyire lesz biztos a jövőm?
2. Az irányítás elvesztésétől való félelem: Mit kell most tennem? Elegendő, ha csak kivárom azt, hogy a vezetőim majd meghozzák a döntésüket, ami majd komolyan befolyásolja a jövőmet?
3. Az alkalmatlanságtól való félelem: Azt tudom, hogy képes vagyok ellátni a jelenlegi feladataimat, de meg fogok-e majd felelni az elvárásoknak, amikor minden megváltozik? És ha mégsem így lesz, akkor mi fog történni?
4. A kényelmi zónánk elhagyásától való félelem: Éveken keresztül ezt a feladatot láttam el, és jól begyakoroltam magam ebbe a tevékenységbe. Miért kell megváltoztatni azt, ami már régóta olyan jól működik?
Mindegy, hogy melyik kategóriába is tartozunk, egy dolgot biztosra vehetünk: Minél jobban ellenállunk és küzdünk a változás ellen, annál fájdalmasabb és félelmetesebb lesz maga a változás. Csupán az ellenállás nem képes megakadályozni egy új gondolat megvalósulását, egyszerűen csak késlelteti és még fájdalmasabbá teszi azt. A változás be fog következni, ha törik, ha szakad.
Jobban járunk, ha megtanulunk együtt haladni a változással, ahelyett, hogy szembefordulnánk vele. Egyébként is mostanában nem azokat az időket éljük, amikor érdemes lenne késlekednünk, mivel a mai menedzserekre nem igazán jellemző az, hogy kezünknél fogva segítsenek az alkalmazottaknak a változásokat átvészelni.
A párbeszéden van a hangsúly
Kétségkívül az alkalmazottak gyakran más szemszögből látják a változásokat, mint a vezetőik. Sokan az alkalmazottak közül úgy gondolják, hogy a vezetőik nem értik az ő problémáikat, ezzel szemben a vezetők viszont úgy vélik, hogy éppen az alkalmazottak azok, akik nem látják azt, hogy a változás elkerülhetetlen. Ezért van olyan nagy szükség a párbeszédre változások idején.
Közismert tény az, hogy az emberek magánéletében is a párbeszéd hiánya szokta a legfontosabb problémát okozni. Ugyanez mondható el a munkahelyi alkalmazottak és vezetőik esetében. A változások idején szükség van mindkét fél részéről a hajlandóságra a párbeszéd folytatására.
Sajnálatos dolog az, hogy félelemből az alkalmazottak magukba fojtják a véleményüket és nem mondják el a javaslataikat és ötleteiket.
Amikor változással állunk szemben mindig érdemes feltennünk önmagunknak a következő kérdést. A változással szembeni ellenállásomnak van-e köze a félelmeimhez? Ez valóban egy kemény kérdés, és nem könnyű őszintén megválaszolni. Természetes dolog, hogy félünk az ismeretlentől és attól, hogy nem leszünk képesek majd irányítani a dolgok alakulását.
Tisztában vagyunk azzal, hogy miközben újfajta módon igyekszünk elvégezni a feladatainkat, nem tudunk majd az eddig megszokott eredményességünkkel büszkélkedni. Tudjuk jól, hogy kezdetben jóval keményebben kell majd dolgoznunk. Készek vagyunk-e elengedni a jelent és befogadni a jövőt? Azt nem tudhatjuk, hogy mit fog hozni számunkra a jövő, azonban felelősek vagyunk azért, hogy mi mivel fogadjuk a jövőt.
A változás pozitív oldala
Abban az esetben ha valaki a jelenlegi munkáját unalmasnak, megalázónak, hozzá nem méltónak érzi, lehet hogy a változás jót fog számára jelenteni. Az egyik legpozitívabb jellemzője a változásnak az, hogy sohasem jár unalommal. Sőt ellenkezőleg, segít a szenvedélyünket felszínre hozni. És maga a szenvedély - a lelkesedés, a kreativitás, és a vele együtt járó energia - az, ami a bennünket mozgásban tartó szikrát képezi.
A szenvedélyt úgy is nevezhetjük, mint az élet-akkumulátorunk feltöltésére szolgáló áramforrás. Egy ilyen feltöltődés nélkül nehéz lenne a motorunkat mozgásban tartanunk. Ezt az indító szikrát szolgáltatja számunkra a változást jelentő kihívás, ami új dolgok megtanulását, új személyekkel való megismerkedést, szakmai fejlődést igényel tőlünk, valamint kockázatvállalást, ami a képességeink határainak letesztelésre serkent bennünket.
Mindezek közül semmire sem kerülhet sor, ha nem vagyunk hajlandók azzal a félelmünkkel szembenézni, ami a kényelmi zónánk elhagyása következtében bennünk keletkezik. Ha nincs kockázat, nincs félelem sem; ha nincs félelem, nincsen szenvedély; ha nincs szenvedély, nincsen szórakozás.
Amennyiben újból szeretnénk a szenvedélyt az életünkben megtapasztalni, hajlandónak kell lennünk felvállalni a változással együtt járó kihívásokat. Mit jelenthet ez a számunkra? Lehet, hogy ismét vissza kell ülnünk az iskolapadba, el kell sajátítanunk a számítógép kezelést, meg kell tanulnunk egy kollektívában dolgozni, újabb felelősséget kell magunkra vállalni, vagy pályát kell változtatnunk.
Amennyiben valaki továbbra is alkalmazott szeretne maradni, nem csupán a beállítottságát és a változással kapcsolatos reakcióját lesz kénytelen megváltoztatni. Lehet, hogy számos korábbi elvét és célkitűzését is érdemes lesz módosítania, hogy jobb jövőnek nézhessen elé.
A bekövetkező változások befogadása
Sokan megelégszenek azzal, hogy a biztonságra játszva éljék az életüket. Ha tehát a félelem, a fájdalom és a kemény munka képezik a változás előfeltételeit, akkor könnyen megérthető, miért olyan sokan szállnak szembe a változással. Nem kevesen szoktak lenni a munkahelyeken azok, akik összegyűjtik a legjobban hangzó érveket amellett, hogy egy adott változás, miért nem lesz jó a csoportjuk, a vállalatuk vagy az ügyfeleik számára. Valójában azonban a háttérben az a félelmük húzódik meg, amely abból az aggodalmukból fakad, hogy a változás milyen hatással lesz majd az állásukra, illetve az életkörülményeikre.
Amennyiben valaki eddig negatívan reagált a változásokra fontos az, hogy változtasson a beállítottságán és a viselkedésmódján, még mielőtt nem késő. Gondolkodjon el azon, hogy mit is akar valójában. Minden áron kényelmet? Megőrizni a jelenlegi állapotokat? Ragaszkodni a korábbi "vívmányokhoz"?
Ha valakinek ez a vágya, illetve erre számít, akkor könnyen előfordulhat, hogy hamarosan el fogja veszíteni az állását. Ha viszont hajlandó üdvözölni a változást, akkor megőrizheti az esélyét arra, hogy a jövőben is fogják őt alkalmazni.
"A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi." (Helen KELLER)
KÉSZÍTETTE: Connie PODESTA hírlevele alapján

FIGYELEM: Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján - egy feltétel mellett - abban az esetben, ha szerzőként feltűnteti a nevemet!Kajárik Béla

Családállítás

Hellinger, és a családfelállítás, ahogy én megismertem…
Kicsoda Bert Hellinger?
Szerzetesként évtizedeket töltött Afrikában, aztán kilépett a rendből, és életét attól fogva annak szenteli, hogy minél több ember életében megvalósulhasson a saját lelke szerinti Rend és Béke.A segítséget kérő szereplőket állít be egy körön belül, akik családja minden tagját és sajátmagát jeleníti meg, úgy ahogy azt abban a pillanatban érzi. Hellinger azután tapasztalatait és világszemléletét, megkülönböztetés nélküli szeretetét tudja eszközként használni, hogy mindenki számára kiderüljön, AMI VAN. A legutóbbi időben már szavakra is alig van szükség: a megszemélyesítő szereplők mozgása, a testbeszéde és mimikája elég, hogy a kimondatlan titkok, összefonódások, rejtett szeretetkötelékek nyilvánvalóvá váljanak. Az, aki eddig nem értette mi miért történik vele, mélyen átérzi a családjához tartozás nemzedékeken átívelő áldásos erejét.

Honnan jön a szereplőkbe a tudás, hogy mi történt egy idegen családban?

A 'mindentudó hely' - manapság úgy emlegetik, a 'morfogenetikus mező' - tesz képessé mindenkit, aki a folyamatban részt vesz, hogy megjelenítse azt a személyt, akinek a helyén áll. Minden jelenlevő számára katartikus élményt jelent a részvétel, sokszor a kiválasztott megjelenítők saját megoldandó helyzeteikre csupán a részvétellel is megoldást találnak, anélkül, hogy a saját családképüket felállítanák.

Mi történik egy családfelállításkor?

Az, aki megoldást keres a problémájára, egy-két mondatban megismerteti azt. Eldöntik, hogy a felnőttkori, vagy a gyermekkori családját állítják-e fel. Minden családtagja és saját maga helyett is választ egy megszemélyesítőt, valakit a körből, és gyengéden beállítja a kör közepén valahova, aztán a körön kívülről figyeli ami történik.
Rövid idő alatt a résztvevők megérzik, hogy a többiekhez milyen érzések fűzik őket.
Lassú mozgás támad,
néha hiányérzet jelenik meg,
máskor erős indulatok válnak apró rezdülésekből tapasztalhatóvá,
amikor megjelenik a családban az, aki hiányzott,
amikor kiderül, ami titok volt,
a család tagjai harmónikus alakzatba RENDeződnek
addig, míg mindenki jól nem érzi magát a helyén.
Ilyenkor jön visssza a családfelállítást kérő a megszemélyesítőjének a helyébe, s végül rituális-archaikus mondatok kimondásával áll vissza a család békéje és harmóniája.


"A párkapcsolat bizonyos vonatkozásban a legnagyobb dolog, másrészt a legnehezebb. Hála Istennek, legtöbbször csak később derül ki, mennyire nehéz... :)
Ám ha őszinték vagyunk, egyáltalán nem is olyan nehéz... ugye? Vannak szabályok, amelyek segítenek, hogy egy párkapcsolat jól működjön..." -mondja ebben a rövid videóban Bert Hellinger.

Légzéstréning

Légzéstréning


Lehetőség nyílik arra, hogy megértsük, milyen elvárásokkal, félelmekkel, hiedelemrendszerekkel vártak, vagy nem vártak minket a szüleink, nagyszüleink.

Megérthetjük, hogy a születési körülményeink hogyan hatnak ki a párkapcsolatunkra, gyermekeink nevelésére. Fontos lehet a saját születési élmény feldolgozása, hogy a leendő édesanya a gyermeke szülésekor teljesebben tudjon odafigyelni kisbabájára, így akár jelentősen csökkentheti kisbabája születési traumáját.

Ezeken a hétvégéken letehetők azok a terhek, amik miatt a múlt sérelmeit leverjük az éppen aktuális partneren vagy gyermeken. Túlléphetünk szüleink korlátain és így, lehetőségünk nyílik arra, hogy az életünk minden területén egyre sikeresebbek legyünk. A múlt emlékeit, amiket önmagunkban hordozunk, nem szükséges gyermekünk születéséig cipelni!

Változtatás, változás három alapfeltétele: átélés, felismerés és megértés egyszerre