Michelangelo Buonarroti
Szép szemeddel édes fényt láthatok
Szép szemeddel édes fényt láthatok,
mit vak szemeim már észre se vettek.
A te láboddal hordozom a terhet,
melytől magam, sántán, leroskadok.
Tollak nélkül, szárnyaddal szárnyalok,
a szellemeddel szállok egyre feljebb.
Hideg ködben égek, napon didergek,
pirulok, sápadok, ha akarod.
Csak egy vágyam van, a te óhajod,
gondolataim szívedből teremnek,
leheleted élteti szavamat.
Mint magában a hold, olyan vagyok:
csak akkor látja az égen a szem meg,
ha sugarait ráveti nap.
/Rónay György ford./
