2012. október 7., vasárnap

A szerelem, mint személyes ösvény


"Mikor lényed bölcsességét
és a dolgok önmagukban rejlő erejét együtt,
egyetlen egészként éled át,
rendkívüli tetterőnek és alkotó képzeletnek
jutsz birtokába.
Ráébredsz, hogy eredendően
kapcsolatban állsz saját lényeddel.
Ez maga a varázslat felfedezése."
(Csögyam Trungpa)


A Szerelem mint személyes ösvény azt kívánja, hogy az ember feltörje egója keményre szikkadt kérgét, fellazítsa belsője durva rögeit - jó alaposan megforgassa és feljavítsa ezt a termőtalajt, hogy az élet minél bőségesebben sarjadjon ki belőle.

Ezt követően, miután a földet megműveltük, elkezdhetünk növekedni a tágas ég irányában.

A spirituális ösvény annyit jelent, mint megtenni ezt a következő lépést: TELJESEBBEN MEGNYÍLNI LÉNYÜNK MÉRHETETLENSÉGÉNEK, RÁHANGOLÓDNI A PÁRKAPCSOLATUNKBAN ÉS AZON KERESZTÜL MŰKÖDŐ HATALMASABB ENERGIÁKRA, ÉS MINDEZT MINÉL INKÁBB A HÉTKÖZNAPOK RÉSZÉVÉ TENNI.

Az életnek megvan a maga természetes isteni mivolta, amely akkor tündököl a legfényesebben, AMIKOR FÉLREÁLLUNK AZ ÚTBÓL - amikor szembenálláson alapuló gondolatvilágunkból kiszakadva félre tudjuk tenni az "Én"-t a "Másik" ellen uszító régi történeteinket és hiedelmeinket.

Azokban a ritka pillanatokban, amikor képesek vagyunk kiszállni az "én" és "másik" között folyó ádáz csatározásainkból, és egyszerűen megnyílni a valóságnak, a szemünk előtt felsejlik a természet adta isteni rend - égé és földé, életé és halélé, a testé és az élméé és szívé - a világ látszólagos zűrzavara mögött.

Az emberi lét ugyancsak isteni mivoltú, hiszen értelmünk eredendően fogékony a természet rendjében rejlő erőre és varázsra, arra mintázatra, mely összeköti az eget a földdel.
Ösztönösen tudjuk mi az, ami egészséges és életet adó, és képesek vagyunk megkülönböztetni attól, ami romlott és életellenes.
Mikor megbecsüléssel tekintünk a mindenség mélyén munkálkodó egyszerű szépségre és erőre, és tudatosan elkötelezzük magunkat e szélesebb távlatú látásmód mellett, akkor eredendő emberi bölcsességünkből merítünk.

S mi több: meglátjuk a dolgok isteni természetét.
(John Welwood: A szív ösvényén - részlet)