Én pont így voltam evvel.
A díszlet a régi Óbuda.
A szereplők: egy család, akik úgy szeretik egymást, mint a mesében.
Hogyan lehet őszintén, örömben, és egyenes derékkal élni?
Ezek együtt ritkaságszámba mennek.
Gyerekkoromban a kacagtató családmesék voltak a kedvenceim:
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Én és ők
Varga Domokos: Kutyafülűek
Kun Erzsébet (eredetileg Kunitzer Szonja): Családmesék könyvén is lehet nevetni, de még többet meghatódni. Azt is megírja, hogyan kapta írói nevét, és hogyan lett az első szabadúszó újságíró az úszóvizsgáját tanúsító szabadúszó igazolvánnyal.
A családi teázás rejtvényes szertartásai, az iskolaváltással járó elmagányosodás varázslatos megoldása, a gyerekésszel kitervelt, de csaláson alapuló jótékonykodás helyes útra terelése a címlapról mosolygó Anya sziporkázó és szeretettel átszőtt ötleteiből fakadnak. Egy ilyen anya elvesztésének gyásza nehéz, de Ő ezen is átsegíti előre gondoskodásával, jelenlétét sugárzó levelével.
A többi történet közül csak azokat említem, amelyek engem érintettek mélyen. A példa, ami ma annyira hiányzik, valami tüneményes módon átformálja az olvasót - lám így is lehet.
Minden család alapításakor tudni kellene, hogy ekkora szeretetben élni igenis lehetséges.
