A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermekáldás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyermekáldás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 31., csütörtök

OM, a hatékony csecsemőnyugtatószer :)

E-mailben kaptam, feltételezem az volt a cél, hogy minél többen tudjanak róla, íme:


2014. október 25., szombat

2013. december 3., kedd

Csupaszív

Szeretettel ajánlom:
"Amikor felhagytam a 'siess már' felszólításokkal...:

Csodálatos, amikor átalakul bennünk a 'zavaró tényező' - kinccsé...

2011. október 16., vasárnap

2011. augusztus 12., péntek

Gyermekagykontroll tanfolyam Aszódon

Lengyel Szilvia tart Gyermekagykontroll tanfolyamot, augusztus 22-26 között Aszódon.
Délelőttönként tanulást segítő technikák játékos elsajátítása gyerekagykontroll-tanfolyam keretében, önbizalmat, önértékelést erősítő játékok. Ebéd után változatos szabadidős programok, délutánonként pedig TSMT módszerrel végzett csoportos mozgásfejlesztő gyakorlatok, melyek javítják a gyermek koncentrációs képességeit, megalapozzák, segítik a figyelem jobb irányíthatóságát.
Részletek és jelentkezés:
Itt


És hogy mi az a TSMT?
Tervezett Szenzomotoros Tréning.
Olyan vidám mozgások sora, amelyekben gyermekeinknek mai életmódunk miatt túl kevésszer van része, és amelyek ingerei feltétlen szükségesek az egészséges idegrendszer kifejlődéséhez.
Annus oldalán részletesebben olvashatsz róla.



2011. augusztus 7., vasárnap

Mit jó tudni, mielőtt gyermekem születik?

  • Minden rögzül – vagyis, akár alszik, akár eszméletlen, akár kómában van a test – ami történik vele, annak az össz-testérzet-emléke megmarad, és alkalmas módon előhívható – vagyis még alvó gyerek mellett se beszéljünk olyanról, ami nem rá tartozik, , és ne legyen (akár ALIG!) hallóközelben televízió, amiben felnőttműsor megy.


  • Amikor megszületik – KÉSZ ember. Nem az én „felelősségem” –(ami nyomasszon, hogy ha rosszul csinálom, bűnös vagyok) hogy mi lesz belőle.  Az én felelősségem, hogy Okosan Szeressem. Igazságosan Szeressem. Elejétől fogva adjam meg az önállóságot neki mindabban, amiben az nem ön- és közveszélyes, még akkor is, ha nekem az több időmbe kerül. (Például: én döntöm el, mit kap enni, de ő dönti el, mennyit kér belőle. Első jelzésre – elfordulás, kiköpés, később „köszönöm, elég volt”, vagy „köszönöm, nem kérek többet” – elteszem az ételt- mert KOMOLYAN VESZEM. Így kapcsolatban marad az érzéseivel. Minden újdonságot megkóstoltatok vele, de kiköpheti, ha nem izlik. Minden újdonságból csak egyetlen falatot kap először…ha kiköpte, két hétig nem próbálom újra. Ha háromszor megpróbáltam, és kiköpte, csak a következő „idényben” próbálkozom vele tovább… mert a szabadsága nő, ha többmindent „szeret”… így valahogy…)
  • Amikor negatív érzései vannak, együttérzek vele, és nem azt akarom elérni, hogy hagyja abba a sírást. Legjobb, ha felveszem, magamhoz szorítom. Mindenképpen megmondom neki szóban, (már akkor is, amikor még nem beszél) hogy mi az, amit érez: „dühös vagy, mert…” – „csalódott vagy, mert…” (a megfelelő érzést és a meghiusult eseményt mondva) egészen addig, amíg ki nem derül a visszajelzéséből, valójában mi az, amit szeretett volna, és nem lehetett. Az együttérzésünkre van szüksége, hogy megnyugodjon, és képes legyen a szükségletét később, vagy másképp kielégíteni. Amikor így megnyugszik, abba tudja hagyni a sírást, magától.
  • Elejétől fogva értelmes Embernek tekintem és úgy is bánok vele. Megmondom neki, mit fogok vele csinálni. TE-ként beszélek róla, ÉN-ként magamról, MI-ként a kettőnk együtteséről (és nem CSAK róla). Sosem gügyögök vele.
(Dr. Götli Kinga rajza)


2009. október 28., szerda

Varázsbetű - Figyelem

Már megint nem figyeltél!

"Hányszor kell elmondanom neked valamit, hogy végre meg is csináld?!"

Mondta ezt már Ön is a gyermekének, mikor ő nem, vagy csak részben hajtotta végre az Ön utasításait?

De azon elgondolkodott-e már, mi lehet ennek az oka?

Sokat markol, keveset fog

Az előző kérdésemben a lényeg a RÉSZBEN, és az UTASÍTÁSAIT szavakban van. Egy példával megpróbálom bemutatni, hogy mire gondolok:

Tegyük fel, hogy házastársa hazatelefonál, hogy mégsem ér haza időben, és már sorolja is, mit intézzen el helyette gyorsan:

Vegyen tejet, kenyeret, a szomszéd néni várja a megígért könyvet, fizesse be a biztosítást, adja be a ruhát a tisztítóba, hogy időre kész legyen!

Gondoljon csak bele! Biztos, hogy nem kéri meg rá, mondja el még egyszer? Lehet, hogy közben még gyorsan listát is készít!

Nem várhatjuk el egy kicsi gyermektől - akinek még ráadásul magát az odafigyelést is tanulnia kell - hogy azonnal hajtson végre egy hasonló utasítássort:

Tedd a helyére az autódat, kérd meg a nagymamát, szeleteljen kenyeret, mosd meg a kezed és szólj a testvérednek, hogy fejezze be a tévézést, mert kész a vacsora!

Már az is komoly teljesítmény, ha csak a feladatok egy részét végrehajtja!

Egyszerre csak egyet

Ha többféle feladatot szán gyermekének, akkor is egyenként fogalmazza meg azokat! Rakja megfelelő sorrendbe, és mindegyik végrehajtásáért külön-külön dicsérjen! Az előbbi példát alapul véve:

- Tedd a helyére az autódat!

- Kérd meg a nagymamát, szeleteljen kenyeret!

- Szólj a testvérednek, kész a vacsora!

- Mosd meg szépen a kezedet!

- Menj szépen, ülj asztalhoz, vacsorázunk!

Legfeljebb két feladatot kapcsoljon össze:

- Szólj a testvérednek, hogy fejezze be a tévézést és jöjjön vacsorázni!

- Mosd meg szépen a kezedet, azután gyere, ülj le a helyedre az asztalhoz !

Fontos!

Velünk, felnőttekkel is gyakran megesik, hogy "el vagyunk merülve" valamilyen tevékenységben. A gyerekeknél is természetes, hogy azt, amit szeretnek, teljes belefeledkezéssel csinálják. Mielőtt tehát kérjük, vagy utasítjuk valamire, győződjünk meg arról is, hogy figyel-e ránk!

Beszélgessünk!

Gondolkodjunk közösen! Kattintson ide, és mondja el véleményét!

2009. október 13., kedd