2017. augusztus 31., csütörtök
OM, a hatékony csecsemőnyugtatószer :)
2015. április 27., hétfő
2014. október 25., szombat
2014. július 26., szombat
Szalkai Titi: Láb sztori Veleszületett dongalábból való kilábalás holisztikus kezeléssel
A szelíd és kíméletes természetgyógyászati módszerekkel való kilábalás történetét elolvashatod részletesen: (kattints a címekre)
1. Csípőficam? Nem, dongaláb
2. Több is veszett Mohácsnál
3. Spárta, vének tanácsa, katonaság
4. Abrakadabra, gyógyulj, lábacska!
5. Focista, aki nem tud futni
6. 1%, hogy nincs más baja a lábán kívül?
7. A dilettáns orvosi szakirodalom
8. Kifelé a diagnózis sokkokból
9. Kis bice-bóca megérkezik - akció indul
10. A gipszes korszak és egyéb furfangok
11. A kínzókamra ehhez képest kutya füle
12. Láb-adozás, további vizslatások és furfangok
13. 24 órás műanyag (spanyol)csizma családi "láb-átokkal"
14. 14 órás műanyag (spanyol)csizma elektrosokkolóval
15. Kicsi a világ és sok a véletlen
16. Dongaláb és öröklődés
2013. december 3., kedd
Csupaszív
2011. október 16., vasárnap
2011. augusztus 12., péntek
Gyermekagykontroll tanfolyam Aszódon
Délelőttönként tanulást segítő technikák játékos elsajátítása gyerekagykontroll-tanfolyam keretében, önbizalmat, önértékelést erősítő játékok. Ebéd után változatos szabadidős programok, délutánonként pedig TSMT módszerrel végzett csoportos mozgásfejlesztő gyakorlatok, melyek javítják a gyermek koncentrációs képességeit, megalapozzák, segítik a figyelem jobb irányíthatóságát.
Részletek és jelentkezés:
Itt
És hogy mi az a TSMT?
Tervezett Szenzomotoros Tréning.
Olyan vidám mozgások sora, amelyekben gyermekeinknek mai életmódunk miatt túl kevésszer van része, és amelyek ingerei feltétlen szükségesek az egészséges idegrendszer kifejlődéséhez.
Annus oldalán részletesebben olvashatsz róla.
2011. augusztus 7., vasárnap
Mit jó tudni, mielőtt gyermekem születik?
- Minden rögzül – vagyis, akár alszik, akár eszméletlen, akár kómában van a test – ami történik vele, annak az össz-testérzet-emléke megmarad, és alkalmas módon előhívható – vagyis még alvó gyerek mellett se beszéljünk olyanról, ami nem rá tartozik, , és ne legyen (akár ALIG!) hallóközelben televízió, amiben felnőttműsor megy.
- Amikor megszületik – KÉSZ ember. Nem az én „felelősségem” –(ami nyomasszon, hogy ha rosszul csinálom, bűnös vagyok) hogy mi lesz belőle. Az én felelősségem, hogy Okosan Szeressem. Igazságosan Szeressem. Elejétől fogva adjam meg az önállóságot neki mindabban, amiben az nem ön- és közveszélyes, még akkor is, ha nekem az több időmbe kerül. (Például: én döntöm el, mit kap enni, de ő dönti el, mennyit kér belőle. Első jelzésre – elfordulás, kiköpés, később „köszönöm, elég volt”, vagy „köszönöm, nem kérek többet” – elteszem az ételt- mert KOMOLYAN VESZEM. Így kapcsolatban marad az érzéseivel. Minden újdonságot megkóstoltatok vele, de kiköpheti, ha nem izlik. Minden újdonságból csak egyetlen falatot kap először…ha kiköpte, két hétig nem próbálom újra. Ha háromszor megpróbáltam, és kiköpte, csak a következő „idényben” próbálkozom vele tovább… mert a szabadsága nő, ha többmindent „szeret”… így valahogy…)
- Amikor negatív érzései vannak, együttérzek vele, és nem azt akarom elérni, hogy hagyja abba a sírást. Legjobb, ha felveszem, magamhoz szorítom. Mindenképpen megmondom neki szóban, (már akkor is, amikor még nem beszél) hogy mi az, amit érez: „dühös vagy, mert…” – „csalódott vagy, mert…” (a megfelelő érzést és a meghiusult eseményt mondva) egészen addig, amíg ki nem derül a visszajelzéséből, valójában mi az, amit szeretett volna, és nem lehetett. Az együttérzésünkre van szüksége, hogy megnyugodjon, és képes legyen a szükségletét később, vagy másképp kielégíteni. Amikor így megnyugszik, abba tudja hagyni a sírást, magától.
- Elejétől fogva értelmes Embernek tekintem és úgy is bánok vele. Megmondom neki, mit fogok vele csinálni. TE-ként beszélek róla, ÉN-ként magamról, MI-ként a kettőnk együtteséről (és nem CSAK róla). Sosem gügyögök vele.
2011. augusztus 4., csütörtök
2009. október 28., szerda
Varázsbetű - Figyelem
"Hányszor kell elmondanom neked valamit, hogy végre meg is csináld?!"
Mondta ezt már Ön is a gyermekének, mikor ő nem, vagy csak részben hajtotta végre az Ön utasításait?
De azon elgondolkodott-e már, mi lehet ennek az oka?
Sokat markol, keveset fog
Az előző kérdésemben a lényeg a RÉSZBEN, és az UTASÍTÁSAIT szavakban van. Egy példával megpróbálom bemutatni, hogy mire gondolok:
Tegyük fel, hogy házastársa hazatelefonál, hogy mégsem ér haza időben, és már sorolja is, mit intézzen el helyette gyorsan:
Vegyen tejet, kenyeret, a szomszéd néni várja a megígért könyvet, fizesse be a biztosítást, adja be a ruhát a tisztítóba, hogy időre kész legyen!
Gondoljon csak bele! Biztos, hogy nem kéri meg rá, mondja el még egyszer? Lehet, hogy közben még gyorsan listát is készít!
Nem várhatjuk el egy kicsi gyermektől - akinek még ráadásul magát az odafigyelést is tanulnia kell - hogy azonnal hajtson végre egy hasonló utasítássort:
Tedd a helyére az autódat, kérd meg a nagymamát, szeleteljen kenyeret, mosd meg a kezed és szólj a testvérednek, hogy fejezze be a tévézést, mert kész a vacsora!
Már az is komoly teljesítmény, ha csak a feladatok egy részét végrehajtja!
Egyszerre csak egyet
Ha többféle feladatot szán gyermekének, akkor is egyenként fogalmazza meg azokat! Rakja megfelelő sorrendbe, és mindegyik végrehajtásáért külön-külön dicsérjen! Az előbbi példát alapul véve:
- Tedd a helyére az autódat!
- Kérd meg a nagymamát, szeleteljen kenyeret!
- Szólj a testvérednek, kész a vacsora!
- Mosd meg szépen a kezedet!
- Menj szépen, ülj asztalhoz, vacsorázunk!
Legfeljebb két feladatot kapcsoljon össze:
- Szólj a testvérednek, hogy fejezze be a tévézést és jöjjön vacsorázni!
- Mosd meg szépen a kezedet, azután gyere, ülj le a helyedre az asztalhoz !
Fontos!
Velünk, felnőttekkel is gyakran megesik, hogy "el vagyunk merülve" valamilyen tevékenységben. A gyerekeknél is természetes, hogy azt, amit szeretnek, teljes belefeledkezéssel csinálják. Mielőtt tehát kérjük, vagy utasítjuk valamire, győződjünk meg arról is, hogy figyel-e ránk!
Beszélgessünk!
Gondolkodjunk közösen! Kattintson ide, és mondja el véleményét!


