Fwd: csakra miatyánk

A „Miatyánk" egy kicsit más szemmel

2010. November 15., Monday 07:56

Külön kitérőt érdemel a kereszténység alapimájának, a Miatyánknak viszonya a csakrákkal. Amikor valaki ezt a fohászt  mondja, képzeletben haladhat a test elülső oldalán, egyik energetikai gócpontról a másikra, a következőképpen:

• Korona-csakra - „Miatyánk, aki a mennyekben vagy".  
  
  Az Atya országa a fejtető. Akkor élhetjük át ezt a tudatállapotot, ha a szahaszrára nyitott.  Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod". A Szent Szellem bennünk történő megelevenedésének óhajtása. Vonuljon be tudatunkba a nyugalom, béke, szeretet, végtelenség, (vö. Óm Shanti) A szikh vallás hívei egy érdekes hasonlattal élnek: „Amikor a Nám (Ige) sasmadara leszáll, a bűnök apró verebei szétrebbennek.
   
• Homlok-csakra - „Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is."  
  
  Az akarati központ a homlok. De itt a felsőbb akaratról van szó, amely meg akar nyilvánulni bennünk és általunk, engedjük meg neki. Mindenképpen az Ő akarata érvényesül, ne ellenkezzünk, (hordozzuk kisebb-na- gyobb keresztünket) A mesterek azt tanítják, hogy amikor az adzsna, vagyis a harmadik szem kinyílik, vele együtt felélednek az alsóbb erőkörök is. Ez az a mód, ahogyan a földön (tehát a fizikumban) beteljesül a Legfelsőbb Akarat. Az evangélium szerint: „Ha a te szemed tiszta, az egész tested tiszta." Ugyebár ez a tisztánlátás centruma is. (és a teljességben, az egészben meglátszik, hogy ez így jó!)
   
• Torok-csakra (éter elem) - „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." 
  
  A magyar fordításában szereplő mindennapi kenyér az eredetiben ténylegesen szuperszubsztanciálisként szerepel, vagyis a legfinomabb prána megnyilvánulását kérjük. A kundaliní mesterek leírják azt a rendkívül szubtilis energiát, amely a szórna csakrából árad. Amikor sikerül végre a torokban megállítani, a jógi egy kivételesen finom, édes ízt érez és képes lesz szinte kizárólag az energiával táplálni a testét.  Más szavakkal, a tökéletes önátadás révén megnyilvánul a tökéletes Gondviselés.
  
  
• Szív-csakra (levegő elem) - „Bocsásd meg a mi vétkeinket."
  
  Az előző erőközponttal együtt szattvikus minőséget hordoz, amely a tisztánlátáshoz nélkülözhetetlen. A könyörgés arra irányul, hogy a magasabb tudatosság fényében képesek legyünk felismerni a cselekedetek személytelen természetét, és vessünk véget a téves önidentifikációnak. Mindaddig, amíg egy test-elme komplexumnak tekintjük magunkat, jelen lesz a bűn eszméje és az ezt kísérő önvád.65 Ha valaki csak úgy tudja ezt elfogadni, hogy mindenképpen egy rajta kívülálló, transzcendens hatalom ítélkezik felette és ténylegesen az Ő megbocsátását szükséges elnyerni, az is rendben van, így is működhet.  Hiszen egy ilyen magasrendű ima, mint a Miatyánk, mindenképpen a tisztaság ideájához kapcsol bennünket.
  
  
• Köldök-csakra (tűz elem) - „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
  
  Ez is összefügg annak helyes megértésével, hogy a folyamatokban és tettekben nincs semmiféle személyes tartalom. A harag és neheztelés csak úgy távozik tőlünk, ha felhagyunk azzal, hogy másokhoz a tetteik alapján viszonyulunk. Az ind hagyomány a manipúra csakrához az asztrológiai planéták közül a Napot társítja. Ennek alacsony megnyilvánulási szintje az ego, amelyik folyton reagál a történésekre. Úgy érezzük, bennünket bántottak meg, minket ért sérelem, nekünk okozott szenvedést valami szörnyűséges alak. Magas oktávon viszont a tisztánlátás szellemi fénye érvényesül, amelyik az „Uram bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek" hozzáállá-sában ölt testet. Nem könnyű ezt őszintén, szívből kimondani, tényleg magasabb rendű impulzusok szükségesek hozzá. A szenteknek viszont ez az alapvető tudati tendenciája. Ők úgy látják, hogy csupán az emberi tudatlanság áramlik át egy bizonyos formán, mindegy hogy hívják azt a formát. Más szavakkal, elítélik a bűnt (a helytelen tetteket), de nem ítélik el a bűnöst (az elkövetőt).
  
  
• Szakrális-csakra (víz elem) - „És ne vígy minket a kísértésbe."
  
  Vagy kicsit korszerűbben, ne engedj minket kísértésbe esni, adj erőt ahhoz, hogy kellőképpen éberek legyünk. A szvádhisthánát a nemiség centrumaként szokták emlegetni, de ennél jóval tágabb a jelentésköre. Mindenféle tendenciát magába foglal, ami a vak vágyak és az illúzió világa felé húz, és akadályozza a szellemi fejlődést. Talán titkon azt is üzeni, hogy erényeinkkel szemben legyünk gyanakvóak, mert ez az Erő megleckéztethet minket.
  
  
• Gyökér-csakra (föld elem) - „De szabadíts meg a Gonosztól."

Természetesen a bennünk lévő, a múládhárában szunnyadó gonosztól. Megint csak egy modern fordulattal élve, adassék számunkra valamiféle támogatás a személyes tudattalan árnyainak feltisztításához. „Légy segítségemre! Maradj velem! Köss össze a Végtelennel!"

Záróakkordként pedig - amikor a „...tied az ország, a hatalom és a dicsőség" szavakat mondjuk, mintegy visszacsatolásként a gerincoszlop hátsó felén felvihetjük a figyelmet a legalsó erőközpontból a legfelsőbe.

(részlet Hornyák Károly Metafizikai összefüggések című könyvéből)

http://ezotop.hu/ezoteria/itemlist/tag/ima

OM, a hatékony csecsemőnyugtatószer :)

E-mailben kaptam, feltételezem az volt a cél, hogy minél többen tudjanak róla, íme:

Felébredni stroke után - hogy tudd, mit kell tenned, amikor rajtad múlik az élete

Felébredni stroke után: "Pompás világot vetítettem ki magamnak, széles vásznút, színeset, olykor tragikusan drámait, közhelyesen szeretetteljeset. Be is dőltem neki rendesen. Egyetlen szerencsém, hogy por került a rendszerembe, s a mozi egy időre leállt. Sötét lett, eltűnt az ismert én, pillanatokra felsejlett eddigi valóságom valótlan mivolta. Ám ott és akkor nem maradtam mélységes csendben, és egy újabb..."

Emlékszem, amikor keresztanyámat vittem mentővel.
És nem voltam elég okos, hogy vigyázzak rá.
És van.
De ITT nincs...

Ő is ugyanezt üzeni:
Élj

Családmesék - könyvajánló

Voltál már úgy, hogy elolvastál egy könyvet, és úgy érezted, az a legjobb, amit valaha olvastál?

Én pont így voltam evvel.

A díszlet a régi Óbuda.

A szereplők: egy család, akik úgy szeretik egymást, mint a mesében.

Hogyan lehet őszintén, örömben, és egyenes derékkal élni?

Ezek együtt ritkaságszámba mennek.

Gyerekkoromban a kacagtató családmesék voltak a kedvenceim:

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Brunella Gasperini: Én és ők

Varga Domokos: Kutyafülűek

Kun Erzsébet (eredetileg Kunitzer Szonja): Családmesék könyvén is lehet nevetni, de még többet meghatódni. Azt is megírja, hogyan kapta írói nevét, és hogyan lett az első szabadúszó újságíró az úszóvizsgáját tanúsító szabadúszó igazolvánnyal.

A családi teázás rejtvényes szertartásai, az iskolaváltással járó elmagányosodás varázslatos megoldása, a gyerekésszel kitervelt, de csaláson alapuló jótékonykodás helyes útra terelése a címlapról mosolygó Anya sziporkázó és szeretettel átszőtt ötleteiből fakadnak. Egy ilyen anya elvesztésének gyásza nehéz, de Ő ezen is átsegíti előre gondoskodásával, jelenlétét sugárzó levelével.

A többi történet közül csak azokat említem, amelyek engem érintettek mélyen. A példa, ami ma annyira hiányzik, valami tüneményes módon átformálja az olvasót - lám így is lehet.

Minden család alapításakor tudni kellene, hogy ekkora szeretetben élni igenis lehetséges.

Halljuk meg testünk üzeneteit!

Gyerkőc blog

A finommotoros képességek fejlesztésére érdekes, egyszerű játékok leírása a Gyerkőc blogon.
Csinálj magad Montessorit! Kattints IDE.

A gyerekek maguktól tudják...

Tegnapelőtt Laeh Maggie Garfield: A hangterápia alapjai c. könyvében  a siratóénekekről olvastam,
a siratás gyógyhatású, mert érzelmileg felszabadító, ha elég hosszasan átadjuk magunkat a siratásnak, a veszteség miatti fájdalom nem bántja többé a tudatos elmét, és készen állunk rá, hogy a jelen felé forduljunk, és képesek legyünk újra örülni.

Ugyanott egy történetet is olvastam aznap:
Egy kisfiú, amikor mesélt valamit a szüleinek, egyre gyorsította a beszédét, és a vége felé már teljesen érthetetlen volt, amit mondott, teljesen összekeveredtek a szavak.

Az anya segítséget kért a könyv  írójától

Amikor a gyerek elkezdett  az írónőnek  egy történetet mesélni, eleinte szépen tisztán beszélt, ám egy idő után megint begyorsított, nem lehetett megérteni amit mond. A hanggyógyász megállította, és azt kérte tőle, hogy mesélje el a történetet az elejétől, de úgy, hogy zárja a tenyerébe a másik keze mutatóujját.
A gyerek ez alkalommal határozottan és normális ütemben tudta végigmondani a történetét.

A végén ránézett a gyerek és megkérdezte:
 - Ennyi? az egész? Azt mondod, ha megfogom az ujjam, végig tudom mondani a történetemet?

Az aggodalom bármely pillanatban megszakítható, ha megszorítjuk mutatóujjunkat. Az a célja, hogy támaszt adjon. A fiú ettől magabiztos lett.

...
Rákövetkező nap alsós kislányért mentem az iskolába.
Még akkor is, amikor odaértem, kereste-kereste, de sehogy sem találta meg a szép, új, kutyás hajcsatját, - elveszett.

Majdnem egész úton hazafelé énekelt, maga kitalálta dallamra, afféle siratót dudorászott, benne volt hogy jaj, elveszett a szép kutyás hajcsat, a kedves, a legszebb, és még az anyu is mérges lesz.

Közben, szinte végig, a mutatóujját markolászta...
...
Én meg észre se vettem volna, ha nem épp előtte olvasok róla...