Böjte Csaba levele

(Kalmár Magdi fényképe somogyi fehérhímzéses kézelőről, köszönöm ezúton is)

Hogyan tovább?

Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ
nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok
elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán
ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege a holnaptól
már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várják, hanem reményvesztetten
félnek az eljövendő napoktól, amely nagyon sokak szerint csak
munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fog hozni.
Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el
az embertársainkba, a közintézményeinkbe vetett bizalmunk, hitünk. Elillan
az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a
világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól, és sok mindenben
megtorpanunk!!!
Igen, biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán
ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde...
A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy
szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja,hogy:
- Te, nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!
- De miért lenne jó - kérdi a nyuszi - hogy lassan megyünk?
- Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől!
Megtorpant a világunk, de nem is baj - mondom fél szájjal -, mert talán nem
jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó-
villogó ruhára, lim-lomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk.

Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian
arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra, amit a Mária
karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: biztonságra, szeretetre, egymást
átkaroló jóságra van szükségünk!
Mária figyelő, egy életre kimondott, alázatos igenjére, Szent József
megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó
jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a
ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.
És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert
nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó
erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, ami az
embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a
pénzügyi összeomlás, amely országainkat érinti. Családod, barátaid iránti
őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenj kirándulni,
vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, nem tudja senki elvenni
tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal leülj, és egymást férfiasan
ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a
gazdaság.
Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember félelmében, a
pánik-hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, a
természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A
harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ
adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási
kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és
beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget
belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából
hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú
diktatúrák.
Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan
pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi
egyetlen gyárat sem állítottunk volna le, sőt egyetlen villanyégőt sem
kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított termékekre.
Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy
a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a
kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat
boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek
játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is
ezt az utat.
Merjünk külön-külön is, de együtt is a jó szándék által vezetett, őszinte
szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik
körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az
útról, amelyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.

Testvéri szeretettel, Csaba testvér