2009. július 3., péntek

Varázsmesék a javából


„A teher felvételénél kell segédkezni, nem a levételénél.”Püthagorasz



Az Új Akropolisz pedagógiai kutatócsoportjának válogatása
A gyűjtemény a magyar mesevilág kincseiből válogattatott. Varázsmesék a javából. Sokféle mese van, legalább oly változatossággal mint az ételeink. Melyek a jó és lélektápláló mesék? Melyek egészségesek és melyek mérgezők? A lélek fogékony a történetekre, ahogy a test is befogadja a megrágott ételt. De ki és mi alapján választja ki az épp megfelelőt? Hogy érjük el, hogy az igazat, a jót és a szépet, a testi-lelki egészséget megalapozót kedvelje és keresse a lélek?"A nevelés tehát éppen az „elfordítás” mestersége, vagyis annak a képessége, hogy mi módon forgatható el a lélek a legkönnyebben és a leghatásosabban, nem pedig annak mestersége: mint lehet a látást a neveltbe beléplántálni, hiszen a látása már eleve adva van, csak nem a jó felé fordul, és nem azt nézi, amit kell – ezt kell hát kimesterkednünk." /Platón: Állam 518d/

A fekete havas
A gyémántkrajcár
A halhatatlanság országa
A három aranygyűrű
A háromágú tölgyfa tündére
A napnyugati király leánya
Aranyszóló pintyőke
A rózsát nevető királykisasszony
A só
A szerencsekrajcár
A tizenkét varjú
A világszép úrfi
Az aranyhajú ikrek
Az aranyréten
Az aranytollú madár
Az égig érő fa
Az őzike
Fehérlófia
Furulyás Palkó
Jégország királya
Király kis Miklós
Lányszínű Bálint és Gyöngyszínű Ilona
Mezőszárnyasi
Mirkó királyfi
Ráadó és Anyicska
Rózsa királyfi
Szerencsének Szerencséje
Tündér Erzsébet
Tündér Ilona és Árgyélus
Világszép nádszál kisasszony
Vitéz János és Hollófernyiges

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése